Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

271 hágás czimen eljárása, valamint ítélete tárgyává tevén büntettet vagy vétséget, ezzel a törvény által részére meghatározott hatóságnak körét túllépte; tekintve, hogy az emiitett esetre vonatkozólag, az idézett törvényben megállapított orvoslatul határozottan és nyilván csakis a fölebbvitel engedtetett meg; tekintve, hogy az 1880 : XXXVII. t.-czikk az imént kiemelt törvénysértés esetén kivül még csak egy esetben, nevezetesen abban enged fölebbvitelt a kir. tábla Ítélete ellen, ha a kihágásnak minősített cselekmény egyáltalán nem képez büntetendő cselekményt; tekintve, hogy az épen most idézett szakasz, a kiemelt mindkét esetre vonatkozólag, egyenesen csak a fölebbvitelt jelölvén meg, mint megengedett orvoslatot, ezáltal a perújítás kivételével, az orvoslatnak minden más nemét, eszerint az 1871 : XXXIII. t.-czikk 17. §-ával különben is összeegyeztethetetlen hivatalból való fölülvizsgálatot is határozottan kizárta; tekintve, hogy a többször kiemelt törvény 1-ső és 2-ik pontjában körülirt esetek természetének megfigyeléséből világosan kitűnik, hogy az első pontban megjelölt esetben, vádlott érdekében és ennek előnyére, a 2-ik pontban meghatározott esetben pedig a vád érdekében engedtetett meg a fölebbvitel általi perorvoslat; tekintve, hogy e két eset, egymástól világosan és tüzetesen elkülönítve és megkülönböztetve lévén a törvényben és a törvény által, ezek a gyakorlatban sem össze nem] foglalhatók, sem egymás helyébe nem helyettesíthetők; amiből kifolyólag tekintve, hogy habár a vád által használt fölebbvitel esetében a B. T. K. 1. §-ának alapján joga van, sőt kötelessége a felsőbb bíróságnak, az 1880 : XXXVII. t.-czikk 43. §-a 1. pontjának fönforgását vádlott érdekében akkor is megállapítani, ha a vádlott fölebbvitelt nem használt; de ellenkezőleg elvileg és föltétlenül1 ki van zárva annak megengedhetősége, hogy az idézett törvény 1. pontjának alapján egyedül a vádlott által igénybe vett fölebbvitel alkalmul használtassák az alsóbb bíróságok ítéleteinek, a törvény 2-ik pontja szempontjából, és így világosan vádlott hátrányára való fölülvizsgálatára; tekintve, hogy a fölülvizsgálatnak a most emiitett alapon vádlott hátrányára való kiterjesztése által, ez, utóbbi, természetszerű helyzetének, állásának a bűnvádi perben való megzavarásával, valódilag a vád érdekeinek képviselőjévé változtatnék át, vagy pedig a kivételesen és a legszűkebb határok között még fönnálló hivatalból való fölülvizsgálat az 1880: XXXVII. t.-czikk 43. §-ával nyílt ellentétben: további esetekre kiterjesztetnék; tekintve végre, hogy a törvény, a kihágások iránti eljárásban is gondoskodott a vád képviseletéről, s az esetben, ha — akár a közvádló, akár magánvádló — a vád érdekében megengedett perorvoslatot nem használja, ebbeli mulasztása nem pótolható a vádlott által a saját érdekében, és a 43. §-nak csakis 1. pontja alapján esetleg használt fölebbvitel által: Mindezeknél fogva kimondja a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozással a 3989/1882. B. sz. alatt fönnforgó esetre, hogy : a járásbíróság előtt, kihágás czimén tárgyalt, és az alsóbbfoku bíróságok ítéletében kihágásnak minősített cselekményekre vonatkozólag, a kir. ítélőtáblának ítélete, ha ellene a vád képviselete részéről nem használtatott fölebbvitel, a perorvoslatnak csupán vádlott részé-