Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

255 kir. Curia az 1890. évi XXV. t.-cz. 13. §-a alapján hozott II. száma polgári döntvényében már ki is mondott, ennélfogva az utóajánlat folytán kitűzött árverés ugyanazokat a jogi következményeket vonja maga után, mint a korábbi, vagyis a késedelmes alapárverési vevő bánatpénzét elveszti az utóajánlat esetében is és ha az utóajánlat folytán megtartott árverésen az ingatlan netán olcsóbb áron adatnék el, mint az alapárverésen, a késedelmes vevő az e kettő között mutatkozó különbözetet az elvesztett bánatpénz beszámításával ebben az esetben is megtériteni köteles; másfelől épen arra való tekintettel, hogy a 185. §. alapján első izben megtartott árverés hatályon kivül helyeztetett s ezt az utóajánlat folytán elrendelt ujabb árverés helyettesíti, feléled az alapárverési vevőnek a 185. §. utolsó bekezdésében meghatározott az a joga is, hogy, ha az elrendelt utóajánlati árverés megtartása előtt az ujabb árverések elrendelése által okozott költségeket megfizeti s az árverési feltételeknek teljesen eleget tesz, az utóajánlat folytán elrendelt ujabb árverés megszüntetését kérheti; amiből önként következik, hogy a 185. .§. alapján foganatosított árverés ellen benyújtott utóajánlat elfogadása által a végrehajtásról szóló törvény 185. és 186. §§-aiban meghatározott jogok és kötelezettségek változást nem szenvednek. „Kelt Temesvárott, a kir. Ítélőtáblának 1896. évi október hó 12-én tartott polgárii teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1896. évi október hó 23-án tartott teljes ülésben. = 509/889. eln. sz. A jelen kir. ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kir. Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1898. évi február 25-én tartott polgári teljes ülésében hozott és ugyanazon évi ápril 22-én hitelesített VII. sz. döntvénye által helybenhagyatott. 4. szám. (Végrehajtás örökség utján átszállott ingatlanra.) Abban az esetben, ha az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonul be nem keblezett sem elő nem jegyzett ingatlanra intéztetik a végrehajtás, melyik bíróság bírálja el azt, hogy az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való örökösödési joga kellően kimutatva van-e: a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság, vagy a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóság? (A 3021/1897. P. számhoz.) Határozat: Abban az esetben, ha az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra intéztetik a végrehajtás, annak elbírálása, hogy az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való örökösödési joga kellően kimutatva van-e; a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság hatáskörébe tartozik.