Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

256 Indokok: Az 1881: LX. t.-cz. 6. §-a negyedik bekezdése és a 136. §. első bekezdése szerint a kielégítési végrehajtás elrendelése esetében a bíróság a végrehajtási kérvénynek egy, —minden melléklet nélküli példányát a végrehajtást elrendelő végzéssel ellátva teszi át az illetékes telekkönyvi hatósághoz; a 136. §. második bekezdése szerint pedig a megkeresett telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjog bekeblezését, vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését — amennyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog, — elrendelni köteles. A törvénynek eme rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóságra nézve a végrehajtást elrendelő bíróság végrehajtási végzésének elintézésénél kizáróan a hozzá áttett végrehajtási végzésnek, mint közokiratnak tartalma irányadó és hogy a telekkönyvi hatóság a végrehajtási végzés foganatosítását csak telekkönyvi akadály miatt, vagyis oly akadály miatt tagadhatja meg, amely a végrehajtási zálogjog bekebelezését, vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését a telekkönyvi állapotra való tekintettel a telekkönyvi szabályok szempontjából gátolja. Minthogy pedig kérdés, vájjon valamely telekkönyvezett ingatlan valakire örökség vagy hagyomány utján szállott-e ? nem a telekkönyvi szabályok szempontjából vizsgálandó meg, hanem az anyagi jogszabályok szerint döntendő el: kétségtelen, hogy annak elbírálása, vájjon az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való örökösödési joga kellően kimutatva van-e? a fenn idézett törvényes rendelkezések által a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóságnak hatáskörébe van utalva, annak a kérdésnek az elbírálásába tehát a megkeresett telekkönyvi hatóság hatáskör hiánya miatt nem bocsátkozhatik. Magától értetődik különben, hogy a végrehajtás elrendelésére illetékes biróság csak abban az esetben rendelheti el a végrehajtást az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra, ha a 'végrehajtató az 1881: LX. t.-cz. 6. §-a értelmében a végrehajtási kérvény első példánya mellett eredetben vagy hiteles másolatban bemutatja azokat az okiratokat, amelyek az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való öröklési jogát kellően igazolják. Kelt Temesvárott, a kir. Ítélőtáblának 1897. évi deczember hó 4-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1898. évi január hó 15. napján tartott teljes ülésben. = 412/900. eln. sz. A jelen kir. Ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kir. Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1900. évi február 23-án tartott polgári teljes ülésében hozott és 1900. évi ápril 6-án hitelesített X. sz. döntvényével helybenhagyatott azzal a csekély eltéréssel, miszerint kimondatott, hogy a kérdéses esetben fenforgó kérdés megbirálása a végrehajtást elrendelő biróság hatáskörébe tartozik.