Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

254 tot megengedi anélkül, hogy különbséget tenne az első (alap) árverés és a késedelmes vevő ellen a 185. §. alapján megtartott árverés között, a 187. §. utolsó bekezdése pedig egyedüli kivételképen csakis az utóajánlat folytán megtartott ujabb árverés után zárja ki a további utóajánlatot. A 187. §-nak fent jelölt szövegezéséből, amelynek utolsó bekezdésében foglalt és kivételt megállapító rendelkezése szorosan magyarázandó, — önként következik, hogy az utóajánlatot nemcsak az alapárverés, hanem a 185. §. alapján megtartott árverés ellen is megengedi s az a körülmény, hogy a 187. §. első bekezdésében közelebbi meghatározás nélkül csak árverésről tétetik emlités, a késedelmes vevő ellen megtartott árverés ellen is megengedi s az a körülmény, hogy a 187. §. első bekezdésében közelebbi meghatározás nélkül csak árverésről tétetik emlités, a késedelmes vevő ellen megtartott árverést pedig a 185. §. «ujabb árverésnek» nevezi, ez utóbbi árverés ellen beadott utóajánlat elutasítására indokul nem szolgálhat, mert a 185. §-ban használt «ujabb» szó nem tekinthető oly jelzőnek, mely a 185. §. alapján megtartott árverést az első (alap) árveréstől különböző jogi hatályúvá minősitené s megkülönböztető jelentőséget e szónak az állandó birói gyakorlat sem tulajdonit; mert habár az alapárverés megsemmisitése esetében megtartott ismételt árverés is az első árveréssel szemben ujabb árverésnek tekintendő, — az iránt, hogy az ilyen ujabb árverés ellen utóajánlatnak helye van, a birói gyakorlatban kétség fel nem merült. De ha a törvényhozásnak az lett volna szándékában, hogy utóajánlat kizárólag csak az alapárverés ellen legyen megengedhető, akkor a 185. §-nál az utóajánlatot tiltó rendelkezést tett volna. E felfogás helyessége mellett bizonyit az az indok is, mely a törvényhozást az utóajánlat intézményének létesítésénél vezérelte, hogy t. i. gyakran elegendő komoly venni szándékozók hiánya miatt ingatlanok igen olcsó áron adatnak el és sokan, kik az árverés eredményéről utólagosan nyernek értesítést, hajlandók a birtok valódi értékét inkább megközelítő magasabb ígéretet tenni, ami ugy a végrehajtást szenvedőnek, mint a jelzálogos hitelezőknek egyaránt érdekében áll (lásd a törv.-javasl. indokolását). Ez az indok és az abban kifejezett czél egyaránt áll ugy az alap, mint a késedelmes vevő ellen megtartott ujabb árverés esetében; mert mind a kettőnél bekövetkezhetik, hogy nincs elegendő komoly venni szándékozó s ezek hiányában az ingatlan a valóságos értékkel arányban nem álló, igen olcsó áron adatik el. Nem bir alappal az az ellenvetés sem, hogy a 187. §. intézkedései a 185. és 186. §§-ok intézkedéseivel összeegyeztethetők nem volnának; mert a 185. §. alapján tartott árverés ellen tett utóajánlat folytán elrendelt ujabb árverés a 185. §. alapján foganatosított árverést helyettesítő önálló cselekmény, amit a