Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

242 szokásban volt zálogszerződések, melyek e szakaszban fel vannak sorolva, jogérvény te lenek. E jogérvénytelen szerződések közt a nyilt parancs fent idézett szakasza különösen felemlíti azt a szerződést is, mely oly feltétel mellett köttetett, hogy a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogosított jószág haszonvétele engedtessék át és mivel kamat a hitelezőnek rendszerint kölcsön után jár, ugy kétségtelen az, hogy a nyilt parancsnak ez a tiltó rendelkezése oly zálogszerződésekre is vonatkozik, melyek kölcsönügylettel kapcsolatosan jöttek a felek közt létre. Igaz ugyan, hogy a kamatra vonatkozó megállapodás és a kölcsön biztosítására vonatkozó zálogszerződés, mint főszerződés mellett rendszerint csak mellékszerződést képez és hogy rendszerint a mellékszerződések iegyikének vagy másikának vagy mindkettejének érvénytelensége daczára is a kölcsön, mint főszerződés érvényes maradhat. Az ősiségi nyiltparancs 19. §-ában felemiitett zálogszerződésekkel kapcsolatos szerződések lényege és természete szerint azonban a kamatra és zálogra vonatkozó megállapodás magával a kölcsönnel oly szoros kapcsolatban áll, hogy az utóbbi az előbbiek nélkül érvényében fenn nem tartható, mert a kamatra és a zálogra vonatkozó megállapodás ezeknél az ügyleteknél magának a kölcsönszerződésnek része és feltétele. Az ily zálogszerződés mellett létrejött kölcsönügyletek esetében ugyanis a felek akarata nyilván arra irányul és a köztük előzetesen létrejött megállapodás is az, hogy köztük oly kölcsönügylet létesíttessék, melynél a kölcsönösszeg biztosítása nem a törvénynek megfelelően a zálogjognak nyilvánkönyvi bejegyzésével, hanem valamely ingatlan birtokának átengedésével történjék meg és a kamat is nem bizonyos meghatározott évi szolgáltatással, hanem az átengedett ingatlan haszonélvezésével vonassák le. Ez a megállapodás tehát magának a kölcsönügyletnek kiegészítő része és annak képezi lényeges feltételét, mert a felek akarata szerint ily esetben a nyilvánkönyvi zálogjoggal biztosítandó kölcsön létesítése teljesen ki van zárva és szándékuk csakis a fentjelzett természetű kölcsön létesítésére terjed ki. Minthogy pedig épen az ily megállapodás az ősiségi nyiltparancs fent idézett szakasza szerint jogérvénytelen: ennélfogva nem szenvedhet kétséget az, hogy az ügylet ily lényeges feltételének érvénytelensége következtében érvénytelen maga a kölcsönszerződés is; nyilván érvénytelen jogalapot magában foglaló okiratok alapján pedig a telekk. rendt. 69. §. szerint telekkönyvi bekeblezésnek, vagy előjegyzésnek helye nincsen. De a fent emiitett nyiltparancsnak már czélja is azt hozza magával, hogy az ily feltétel mellett létrejött jogügyletektől a birói oltalom egészen megtagadtassák, illetve azok telekkönyvi jogok szerzéséhez alapul el ne fogadtassanak. Az ősiségi nyilt parancs kérdésben forgó rendelkezésének