Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

238 ügyben a kir. törvényszék van hivatva intézkedni», — a pozsonyi kir. itélő-tábla kimondotta a döntvénytárba felveendő következő határozatot: A végrehajtási eljárásban általában, — az annak folyamán felmerülő pereket kivéve, — a felek magukat ügyvéd által képviseltetni nem kötelesek és mindennemű beadványaikat ügyvédi ellenjegyzés nélkül nyújthatják be. Indokok: A peres feleknek ügyvéd által való képviseltetésére vonatkozólag a jelenleg hatályban levő törvények közül és pedig_ a sommás eljárásban az 1893. évi XVIII. t.-cz. 14. §-a, a rendes eljárásban pedig az 1881. évi LX. t.-cz. 12. §-a intézkedik általánosságban. A sommás eljárásban az 1893-ik évi XVIII. t.-cz. 14. §-a világosan kimondja, hogy sem a peres, sem a végrehajtási eljárásban az ügyvédi képviselet nem kötelező és a felek a kérelmeiket és nyilatkozataikat tfartalmazó beadványokat az 1868. évi LIV. t.-cz. 167., 168. §-ainak megfelelő alakban vagy szabályszerűen hitelesitve maguk is benyújthatják. A rendes eljárásban, amely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értetik, az 1881. évi LIX. t.-cz. 12. §-a kifejezetten csakis a peres eljárásra nézve irja elő az ügyvédi kényszert), a rendes peres eljárásból kiíejlő vagy a kir. törvényszéknél előforduló egyéb végrehajtási eljárásban azonban az ügyvédi képviseletnek kötelező vagy nem kötelező volta tekintetében kifejezett rendelkezést nem tartalmaz és igy ennek hiányában a kérdéses eljárásban követendő mód csak a törvényhasonlatosság alapján és a törvénymagyarázat utján állapitható meg. Kétségtelen, hogy az ügyvédi kényszer az egyén személyes cselekvési képességének korlátozása és ezért ez a korlátozás csak ott alkalmazható, hol a törvény ez irányban határozottan intézkedik. Minthogy pedig az 1881. évi LIX. t.-cz. 12. §-a kifejezetten csak peres eljárásról szól, a perenkivüli eljárásról azonban nem és minthogy a törvénynek megszorító vagy kivételes intézkedése mindig szigorúan magyarázandó, az idézett törvényszakasz az ügyvédi kényszert illetően a peren kivüli eljárásra, melyhez a végrehajtási eljárás is tartozik, ki nem terjeszthető és pedig már azért sem, mert a kifejezettek szerint ez irányban határozott törvényes rendelkezés nem létezvén, az ügyvédi kényszernek attól való függővé tétele, vájjon a végrehajtási eljárás járásbíróság vagy törvényszék előtt folyik, a (szükségszerűség szempontjából sem indokolható, midőn a végrehajtási eljárás egy és ugyanaz, akár tartozzék az eljárás a törvényszékhez, akár a járásbírósághoz és midőn a végrehajtási eljárás esetleges bonyolultsága is, magától a végrehajtás természetétől és minőségétől, nem pedig annak milynemü perből származásától függ. Kelt Pozsonyban, 1896. deczember hó 15-én, a pozsonyi kir. Ítélőtáblának teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1896. évi deczember hó 29-én tartott teljes ülésben. =-- 794/897. eln. sz. A jelen kir. ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kir. Curiának az 1890: XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1897. évi június 8-án tartott polgári teljes ülésében hozott és 1897. évi június 25-én hitelesített VI. sz. döntvénye által megváltoztattatott, a mennyiben kimondatott: hogy a végrehajtási eljárásban a kir .törvényszékek előtt, ha ezek nem, mint megkeresett telekkönyvi hatóságok járnak el, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük.