Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

239 3. szám. (Zárlat előleges elrendelése.) Az elsőbiróságnak az ellen a végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-ának a) pontja alapján és a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, az a fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, élhet-e külön felfolyamodással? (Vonatkozással az 1834/1898. polg. számú ügyre, továbbá a pozsonyi kir. Ítélőtáblának a határozattárba felvett 11. sz. polg. határozatára és a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 9. sz. polg. döntvényére.) Határozat: Az elsőbiróságnak az ellen a végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-ának a) pontja alapján és a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, az a fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, külön felfolyamodással nem élhet. Indokok: Az. 1881. évi LX. t.-cz. 239. §-a az ugyané törvény 237. §. a) pontjára alapított zárlati kérelem elintézésének módjára nézve általános szabályként az ellenfélnek előzetes meghallgatását irja elő és csak kivételesen engedi meg a zárlatnak meghallgatás nélkül való előleges elrendelését az esetre, ha a késedelem veszélylyel járna; de egyszersmind kötelességévé teszi a bíróságnak, hogy ebben az esetben is a felek meghallgatására határnapot tűzzön ki és ennek folytán az előlegesen elrendelt zárlat fentartása, vagy feloldása iránt határozzon. Az utóbb jelzett esetben tehát a zárlati kérelem birói elintézése két részből áll és pedig: 1. az előleges zárlat iránt való ideiglenes intézkedésből, 2. a meghallgatás után a zárlati kérelem iránt való végleges rendelkezésből. A fent idézett törvénynek a zárlatot elrendelő végzés ellen használható felfolyamodásról szóló 243. §-ának a) pontja a jelzett esetre nézve a zárlat ideiglenes vagy végleges elrendelése közt különbséget nem tesz, hanem általában megengedi a felfolyamodást annak a félnek, ki ellen a zárlat elrendeltetett, az esetben, ha az elrendelés a 237. §. ellenére történt. Habár tehát ez a törvényhely az előleges zárlat elleni felfolyamodást kifejezetten nem tiltja, mégis az okszerűen csak ugy értelmezhető, hogy a zárlatot szenvedő fél a bíróságnak csupán az ellen a végzése ellen élhet felfolyamodással, melylyel a felek meghallgatása után az előlegesen elrendelt zárlat fentartása rendeltetett el, vagyis amelylyel a zárlat elrendelése véglegesen megtörtént. A bíróság ugyanis azzal, hogy a késedelemmel járó ve-