Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

235 született nagy kegyessége mellett a leendő helybeli plébános­nak illendő élelmére nevezetesebb ajánlást is tenni méltóztatott, — mi is szemünk előtt tartva azon méltányosságokat, melyeket az isteni szolgálatokban a helybeli lelkipásztornak fogyatkozása miatt gyakorta tapasztalnunk kellett, az Ur Istennek dicsőségére és lelkünknek üdvösségére a leendő helybeli plébános és oskola­mesternek subsistentiajára tehetségünkhöz képest szabad és elha­tározott akaratunkból következő ajánlást teszszük és annak meg­tartására magunkat és maradékainkat lekötelezzük. A kérdéses okirat 1-ső pontjában átadják a leendő plébá­nosnak lakhelyül azt a közházukat kerttel együtt, melyben eddig a helység nótáriusa lakott; — 2-ik pontjában a mester- és iskola­háznak átadják másik házukat kerttel együtt, melyben egyideig az eperjesi szentegyháznak administratora lakott; — 3. és 4-ik pontja a feltett kérdésben lényegileg szószerint van idézve, az utóbbi pontban egyúttal a zsellérhelyek szolgáltatása is van sza­bályozva; 5-ik pontjában a stoláról és 6-ik pontjában az iskola­mesterről, ki egyszersmind a helység nótáriusa lehet, van intéz­kedés; — befejezése pedig ekként szól: «mindezeknek szentül való megtartására pedig magunkat és maradékainkat lekötelez­zük és nagyobb hiteléül adjuk ezen kötelező-levelünket»; — végül az aláírás a feltett kérdésben körül van irva. Ennek az okiratnak ekként ismertetett tartalmából nyilván­való az, hogy ez az okirat szoros értelemben nem: visitatio cano­nica, hanem parochia-alapitási oklevél, párbér tekintetében pedig párbérajánlat, illetve lekötelezés (litterae obligationales). A párbér tekintetében annak mérve és módozatai iránt kut­forrásul az illető parochiára nézve az illető plébános részéről a kér­déses okirat visitatio canonica gyanánt lévén bemutatva, önként következik, hogy tulajdonképeni visitatio canonica hiányában a kérdéses okirat visitatio canonica természetével bir és épen ezért hatályára nézve a visitatio canonicára követett szabályok szerint bírálandó el. És valóban a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt ki­tétel az illető lelkész részére időszakonként visszatérő szolgálta­tásoknak alanyait, módját és mérvét, tehát csakugyan a párbért szabályozza. A kérdéses okirat szószerinti tartalmánál fogva a szolgabíró és esküdt annak az okiratnak kiállításánál nem akként járt el, hogy a politikai község netáni lekötelezését hatóságilag jóvá­hagyja, hanem mint törvényes bizonyság (legale testimonium) mi­ként ez a fenn előadottak szerint ilyen természetű ügyeknél be­vett szokás volt. A kérdéses okirat aláírási záradéka szerint a földesúri meg­bízott az abban az okiratban foglaltakba beleegyezett; ez azon­ban magában véve a politikai község netáni lekötelezésének föl­desúri jóváhagyásául szintén nem tekinthető; — mert abban az okiratban magának a földesúrnak saját lekötelezettségéről van

Next

/
Oldalképek
Tartalom