Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

236 szó, és mert az okirat keletkezésének ideiében sok helyen kétségtelenül fennállott az a szokás, hogy a földesúr a jobbágyok nem úrbéri természetű lekötelezésének jóváhagyása iránt magának jogosultságot igényelt. A kérdéses okirat keletkezésének idejében és kivált olyan helyeken, hol csak egy vallásfelekezetüek voltak, a politikai és egyházi község szigorúan különválva nem voltak; ehhez képest hasonló okiratok kiállításánál magában véve a községi elöljárók jelenléte, épen ugy, mint a visitatio canonicánál, nem jelentheti a politikai község lekötött voltát, hanem ez a fenn előadottak szerint ilyen természetű ügyeknél bevett szokás volt és rendszerint czélszerüségi szempontból történt. Kivételes állapot az, hogy a párbért a politikai jellegű község átvállalja (aversio), — mint kivételes állapot tehát az átvállalás szoros magyarázatu; épen ezért megtörténtnek csak akkor tekinthető, ha kifejezetten, egyenesen és minden kétséget kizáróan az okiratban olyan kifejezéssel történik, hogy ezzel mást, mint a politikai községet lekötöttnek venni nem, lehet. A kérdéses okirat 3-ik pontjában foglalt kitétel arról, hogy az ott sorolt lekötelezést a politikai község teszi, kifejezetten nem rendelkezik, sőt ama kitétel szószerinti szövegéből kétségtelen az, hogy ama lekötelezéssel egyúttal a lekötelezők felszabadulnak a tallósi parochiának eddig teljesített hasonnemü szolgáltatások alul, — arra nézve pedig, hogy ez utóbbi szolgáltatások nem kizárólag a hiveket terhelték, adat egyáltalában nincs, következésképen ama kitétel arra mutat, hogy nem a lekötelezettek alanyában, hanem a lekötelezés által jogosítottnak alanyában és esetleg a lekötelezés módjában vagy mérvében történt változás és pedig annál inkább; mert az a szolgáltatás, ami abban a kitételben kiköttetik, természeténél fogva olyan, hogy a kérdéses okirat keletkezésének idejében volt viszonyok figyelembe vételével a maguk valójában a politikai község részéről természetben teljesithetőknek nem is tekinthetők; és mert^ ha a kérdéses okirat egyéb rendelkezéseiben van is a politikai község részéről lekötelezés, abban az okiratban általában véve és lényegileg mások is kétségtelenül lekötelezetteknek jelentkeznek. Annál a szabálynál fogva tehát, hogy a párbér egyéb jogalkotó tények hiányában, csak a parochia kötelékéhez tartozó hiveket terheli, — egyéb jogalkotó tényeknek jelenleg csakugyan hiányában, a kérdéses okirat harmadik poníjában foglalt kitétellel lekötelezetteknek csak az illető hivek tekinthetők; ennek a lekötelezettségnek alapja tehát csak a parochiához tartozás és igy tisztán személyes viszony, következésképen pusztán ez a lekötelezés, miben különben a szolgáltatás lekötelezett alanyainál ingatlanra vonatkozás nem is foglaltatik, az illető községbeli úrbéri telkekre nézve dologi teher nem is lehet és amenynyiben e szolgáltatások teljesítése az úrbéri telkekre megosztottan történt, ez a körülmény csak a kérdéses szolgáltatások