Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

195 a végrehajtásnak ilykép elrendelése a marasztalt félre jogsérelmet nem képez, mert törvénynél és az Ítélet hatályánál fogva tudnia kell, hogy az itéletileg kötelezett birtokbaadás elmulasztása esetében arra végrehajtás utján kényszeríttetik, melylyel felmerült költségeket a többször idézett 27. §. értelmében a perköltség kölcsönös megszüntetése esetében is viselni köteles. De gyakorlati ok sem indokolja a határozatban kimondottól eltérő eljárást, mert ennek az volna következménye, hogy a végrehajtást rendelő végzés alapján a kérdéses kérvényezési költség erejéig ujabban végrehajtás volna kérendő, mi a kérdésben feltettel hasonló természetű költséget idézne elő. Mindezek alapján kimondani kellett, hogy a kérdésben feltett esetben a végrehajtás kérvényezéseért megállapított költségért végrehajtást szenvedett ellen a végrehajtás egyidejűleg elrendelhető. Kelt Kolozsvárott, 1896. január 15. napján tartott polgári teljes ülésben. Hitelesíttetett a kir. ítélőtáblának 1896. évi január hó 25-én tartott polgári teljes ülésében. 5. szám. (Felfolyamodás sommás eljárásban.) Azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincs, (1893. évi XVIII. t.-cz. 181., 182. §§.) a felebbezési bíróság által hozott végzés ellen, van-e folyamodásnak helye? (Vonatkozással H. 1—3. 1896. sz. a. ügyre.) Határozat: Azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincs (1893. évi XVIII. t.-cz. 181., 182. §§.) a felebbezési bíróság1 által hozott végzés ellen, amennyiben a törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, felfolyamodásnak az 1881. évi LIX. t.-cz. 52—54., 57. illetőleg 59. §§. korlátai között helye van. Indokok: A sommás eljárást tárgyazó törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottság jelentésében sem észrevételezett indokolásában kijelentette, hogy a javaslat nem bocsátkozik a felfolyamodás részletes szabályozásába, mert a javaslat szerint: «a felfolyamodás tárgyát általában mellékesebb kérdések képezik és a mai (t. i. 1881. évi LIX. t.-cz.) felfolyamodási eljárás a teljes szóbeli perrendben eem fog mélyreható változásokat szenvedni», mert tJovábbá: «csekélyebb jelentőségű javítások kedvéért kár volna ezúttal egy másik felfolyamodási rendszert hatályba léptetni». A javaslat a felfolyamodás szabályozásánál mellőzhetlennek csak azt tartotta, hogy a felfolyamodási hatáskör a felebbezési hatáskörrel összhangba hozassék, indokul erre csupán azt hozván fel, hogy különben viszásság lenne, ha az ügy érdemében a másodfokú hatóságot a kir. törvényszékek, mellékes kérdésekben pedig a kir. Ítélőtáblák gyakorolnák. Egyéb a felfolyamodási rendszernek szabályozatlanul hagyásából felmerülhető ,aly ellentétesség elől tehát, melyet kifejezetten nem érintett, kitérni nem akart. 13*