Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

196 Ezen álláspontból kiindulva alkotta a törvényhozás az 1893. évi XVIII. t.-czikknek a felfolyamodásra vonatkozó intézkedéseket magában foglaló 214. §-át azzal a szószerinti szöveggel, amint azt az igazságügyi bizottság javasolta. Ezen törvényszakasz alkalmazásánál ezek után kétségtelennek mutatkozik, a), hogy az 1893. évi XVIII. t.-czikkben szabályozott felebbezési és felülvizsgálati rendszer berendezésének a felfolyamodási eljárás meg nem felelvén, a törvénynek a jogorvoslatot szabályozó rendelkezései a felfolyamodási eljárásban csak azokban az esetekben alkalmazandók, melyekre vonatkozólag kifejezett rendelkezés létezik. E felfogás helyességét indokolja a törvény szerkezetének mikéntje is, mert az 1893 : XVIII. t.-czikk minden oly esetben, midőn a sommás eljárás szabályait kiterjeszteni akarta, annak megfelelően alkalmazását kifejezetten elrendelte (1893. XVIII. t.-cz. 130., 158., 179., 191., 208., 213. §§.) ily kiterjesztés illetőleg vonatkozás a törvény 214. §-ában a kérdéses 181. és 182. §§-ra nem történik. Tekintve már most, hogy az 1893. évi XVIII. t.-cz. 214. §-a szerint a sommás ügyekben hozott- végzések elleni felfolyamodásra, amennyiben ez a törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881. évi LIX. t.-czikknek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, tekintve, hogy a peres tárgy értéke szempontjából az idézett 214. §-ban a felfolyamodásra korlátozó intézkedés csak azokra az ügyekre foglaltatik, melyekben a kir. járásbíróság Ítélete ellen a 126. § szerint felebbezésnek nincs helye, tekintve, hogy az 1881. évi LIX. t.-cz. 51—60. §§-ai a fokozatos felfolyamodást, az itt szabályozott korlátok között az 1893. XVIII. t.-cz. 181. és 182. §§-aiban érintett perekre nézve is megengedik, tekintve végre, hogy az a szempont, miszerint mellékkérdésben több és magasabb fokú bíróság ne döntsön, mint az ügy érdemében, jelen esetben irányadó nem lehet; mert, mint fennebb kifejtetett az 1893. évi XVIII. t.-cz. a felfolyamodási rendszer részletes szabályozásába nem bocsátkozott, alz összhangnak minden irányban létesítését nem kereste, minélfogva az eltérés szembetűnő nem lehet és pedig annyival kevésbé; mert az 1881. évi LIX. t.-cz. 50—60. §§-ai alkalmazása mellett olyan eltérés, hogy mellékkérdésben több és magasabb fokú bíróság döntött, mint az ügy érdemében, az 1881. évi LIX. t.-cz. 47. §-ában érintett sommás perekben az eddigi sommás eljárás szerint is létezett, midőn t. i. az 1881. évi LIX. t.-cz. 59. §-ában felsorolt esetekben a másodbírósági végzés ellen további felfolyamodásnak volt helye, holott az ügy érdemében hozott első bírósági Ítéletet helybenhagyó másodbirósági ítélet ellen a további felebbezés ki volt zárva; mindezekből megállapítható, hogy az 1893: XVIII. t.-czikk a 181. és 182. §§-okban érintett perekben a felfolyamodási eljárásra a felebbezési, illetőleg felülvizsgálati rendszer szabályait «megfelelőem sem 'a'karta kiterejszteni. Ezek alapján kimondani kellett, hogy a kérdésben feltett esetben, ha a perorvoslatot a törvény ki nem zárja, az 1881 : LIX. t.-cz. 52—54., 57., illetőleg 59. §§-ai korlátai között felfolyamodásnak helye van. Kelt Kolozsvárit, a kir. itélő-táblának 1896. április 22-én tartott polgári teljes ülésében.