Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

160 LIX. t.-cz. 52-ik §-ának egyértelmű rendelkezéseket, melyekben a törvény abbeli czélzata jut kifejezésre, hogy a per mellékkérdései sohase részesüljenek több fokú felülvizsgálatban, mint a per érdeme. Nem lehet az ellenkező érvet meríteni a 214. §-ban foglalt abból a kijelentésből sem, hogy a felebbezési bíróság végzései ellen használt felfolyamodás felett, ha a kereset tárgyának értéke 500 frtot meghalad, a kir. Curia, minden más esetben az illetékes kir. Ítélőtábla határoz; mert nem lehet kétség az iránt, hogy az idézett kijelentésnek nem tulajdonitható más értelem, mint az ugyanezen szakaszban idézett 186. §-ban foglalt hasonló kijelentésnek; hogy tehát minden más eset alatt azok az esetek értendők, melyekben az ügy a kir. Ítélőtáblához egyáltalán felkerülhet, amelyekben ezt, mint a 181., 182. §-ok alá eső perekben a törvény ki nem zárja. A törvény ily értelmezésének helyességét támogatják még a törvénynek némely végzésekre vonatkozólag tett külön intézkedései. így a 163. §. szerint a felebbezési tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak van helye. Az igazolási kérelem felett a felebbezési bíróság végzéssel határoz. Az igazolást megadó végzés ellen nincs külön felfolyamodásnak helye, de az igazolást az 1881. évi LIX. t.-cz. 66. §-a ellenére megadó végzés ellen a felülvizsgálati kérelemben lehet orvoslást keresni. A törvény ezen rendelkezésében meg van valósítva az az elv, hogy azokban a perekben, melyekben a felebbezési bíróság az érdemet illetőleg végérvényesen határoz, az igazolást tárgyazó mellékkérdésben hozott végzés ellen a törvény további jogorvoslatot nem enged, még ha az a végzés a törvény világos sérelmével hozatott; mert a 181., 182. §-ok alá eső perekben felülvizsgálatnak nem lévén helye, a peres fél ily perekben az 1881. évi LIX. t.-cz. 66. §-a ellenére az igazolásnak helyt adó végzéssel okozott sérelmének orvoslását sem felfolyamodás, sem felülvizsgálat utján nem keresheti. A törvénynek a fentebb előadottakban a helyes törvénymagyarázat elvei szerint megállapított értelmével, vagyis a .felfolyamodásnak a szóban forgó végzések ellen a peres felekre nézve kizárásával nem ellenkezik azonban az, hogy a peres felektől különböző azok a személyek, akik a felebbezési bíróságnak egyes körülmények folytán reájuk nézve hozott végzései által magukat sértve érzik, habár a végzés hozatalára okot szolgáltató körülmény, valamely a 181., 182. §-ok alá eső perben merült is fel, a sérelmesnek vélt végzés ellen felfolyamodás utján orvoslást kereshessenek, azokban az esetekben, amelyekben a törvény ezt nekik kifejezetten megengedi. Ilyen például: a) az 1893. évi XVIII. t.-cz. 115. §-a szerint a bírósági hivatalnokot, vagy a kézbesítéssel megbízott bírósági vagy községi közeget költség megtérítésében elmarasztaló, — a pertől