Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

149 mint ezzel együtt a perköltség sem biztositható a főkövetelés nélkül és attól eltérő módon. Kelt Debreczenben, a kir. Ítélőtáblának 1896. évi április hó 28. napján tartott polgári teljes ülésben. Hitelesittetett a debreczeni kir. Ítélőtáblának 1896. évi május hó 29-ik napján tartott polgári teljes ülésében. = 72/1897. eln. sz. Jelen kir. ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kir. Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1896. évi deczember 4-én tartott polgári teljes ülésében hozott és 1897. évi január 5-én hitelesittetett IV. sz. döntvénye által elvben helybenhagyatott, amennyiben kimondatott, hogy a kérdéses perekben és esetekben a biztosi'.ási végrehajtás, ha egyébként erre nézve az 1881 : LX. t.-cz. 224. §-ában irott egyéb feltételek fenforognak is, el nem rendelhető. 6. szám. (Utóajánlat ujabb árverés után.) Van-e helye az 1881 : LX. t.-cz. 187. §-a értelmében utóajánlatnak a késedelmes árverési vevő veszélyére megtartott ujabb (vissz) árverés (id. t.-cz. 185. §.) után is? és ha van: a megelőző árveréseken tett Ígéreteknek minő összege az, amelynek egytizedrészével meghaladó utóajánlatot kell az utóajánlattevőnek tennie? (Vonatkozással a 4676/896. polg. szám. alatt felmerült kérdésre.) Határozat: Az 1881. évi LX. t.-cz. 187. §-ában szabályozott utóajánlatnak helye van a késedelmes árverési vevő veszélyére megtartott visszárverés (id. t.-cz. 185. §.) után is. Ha azonban a visszárverési vevő ígérete csekélyebb volt az alapárverésen elért vételárnál, ez esetben az alapárverési vevő által kipótolandó külömbözetnek (186. §. 2. bek.) és a visszárverési vevő ujabb ígéretének együttes összege képezi azt az ígéretet, amelynek egy tizedrészével meghaladó ajánlatot kell az utóajánlattevőnek tennie. Indokok: A végrehajtási törvény az ingatlanok árverésére, eltérőleg a korábbi törvénynek (1868 : LIV. t.-cz. 437. §-ának) rendelkezéseitől, csupán egy határnap kitűzését rendeli azzal a joghatálylyal, hogy az ingatlan ezen a határnapon a kikiáltási áron alul is eladassék. Ezzel a megszorító rendelkezéssel szemben gondoskodni kivánt a törvény az utóajánlat jogintézményével arról, hogy akkor, ha az árverésre kitett ingatlan, akár az árverelők összebeszélése, akár egyéb körülmények folytán az árverésen aránytalanul olcsón, vagy a valóságos értéknek meg nem felelő árban adatik el, ez a sérelem orvosolható legyen; mert miként a végrehajtási törvény idevonatkozó indokolásában felhozatik, az utóajánlat lehetővé teszi azt, hogy az ingatlannak valódi értékét megközelítő magasabb igéret tétessék, ami pedig ugy a végrehajtást szenvedőnek, mint a jelzálogos hitelezőnek egyaránt érdekében áll. Minthogy pedig nemcsak