Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

150 az 1881 : LX. t.-cz. 171. §-a alapján foganatosított első (alap) árverésnél, hanem a késedelmes árverési vevő veszélyére a 185. §. alapján megtartott ujabb (vissz) árverésnél is előfordulhat az az eset, hogy az ingatlan'a valóságos értéken alul adatik el: annálfogva csakis az utóajánlat lényegének és czéljának félreismerésével lehetne kimagyarázni azt, mintha a törvény csupán az 1881 : LX. t.-cz. 171. §-ában szabályozott alapárverés ellen engedne utóajánlatot. A 187. §. azt engedi meg, hogy utóajánlatot a törvényes feltételek megtartásával bárki is az «árverés» napjától számított 15 nap alatt tehessen. Az árverés szó általában fogalmat fejez ki, amelyben az árverésnek itt kérdésbe jöhető minden neme (alap-, első-, ujabb-, vissz-, árverés stb.) benfoglaltatik s az «ujabb» árverés kifejezését a törvény csupán a különnemű árverések időbeli sorrendjének jelzéséül használja. Ha a törvényhozónak az volt volna a czélja, hogy a visszárverés ellen ne engedjen utóajánlatot, ugy eziránt kifejezetten rendelkezett volna, miként kifejezett rendelkezést tartalmaz a 187. §. végső pontja aziránt, hogy az utóajánlat folytán megtartott árverés ellen további utóajánlatnak helye nincs. Sőt á 185., 186. és 187. §§.-ban s az ezeket megelőző J§-okban foglalt rendelkezéseknek egymásutáni sorrendje is arra utal, hogy utóajánlatnak az árverés mindkét neme (alap- és visszárverés) ellen van helye, amennyiben a törvény az utóajánlatról nem közvetlenül az alapárverésre, hanem ugy az erre, valamint a visszárverésre vonatkozó rendelkezések után, tehát nyilvánvalóan mindkettőre kiterjedőleg, rendelkezik. Ámde a törvényhozónak fentebb kifejtett czélzata nem érvényesülhetne s a törvény e tekintetben önmagával jönne összeütközésbe, ha megengedné azt, hogy az utóajánlat összege csekélyebb lehessen annál az Ígéretnél, amelyik az előző két (alapés vissz-) árverésen tett Ígéretek között a magasabb. Ha a visszárverésen elért vételár összege magasabb, mintsem az alapárverésen tett ígéret, ez esetben a 187. §. világos rendelkezéseinél fogva semmi kétség nem lehet aziránt, hogy az utóajánlatnak ezt a visszárverésen tett Ígéretet legalább 10 százalékkal meg kell haladnia; csupán arról lehet szó, hogy vájjon akkor, ha a visszárverésen tett ígéret az alapárverésen ígért vételárnál csekélyebb, egyedül eme csekélyebb összeg szolgáljon-e, vagy sem, az utóajánlattevő által teendő magasabb ígéret összege kiszámításának alapjául? Ez a kétség is eloszlik a következők tekintetbevételével, jelesül: A 185. §. szerint jogában áll az alapárverési vevőnek a visszárverés felfüggesztését követelnie, ha ő a visszárverés foganatosításáig az árverési feltételeknek (az esedékes vételárrészletek lefizetésével) eleget tesz; ha azonban ezen feltételeknek nem tesz eleget: jogait elveszti s azonnal feléled a!Z a kötelezettsége, melynél fogva a visszárverésen teendő esetleges csekélyeob igéret öszszegét az általa tett magasabb igéret összegének erejéig kipótolni