Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
130 mert a törvény világos és határozott rendelkezésével szemben annak alkalmazásánál czélszerüségi tekintetek irányadók nem lehetnek és mert külömben is a visszvégrehajtatónak esetleg veszélyeztetett joga megóvására az 1881: LX. t.-cz. 42. § a módot ny.ijt. Ez okoknál fogva kimondandó volt, hogy a végrehajtás a határozati részben emiitett esetekben az 1881 : LX. t.-cz. 1. §. b) pontja értelmében az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §-ához képest elrendelendő. Kelt Budapesten, a kir. Ítélőtáblának 1893. évi január hó 9-ik napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesittetett az 1893. évi január hó 26-ik napján tartott polgári teljes ülésben. = V. ö. szegedi tábla 1. n. d.-ével. 3. szám. (Peres hagyaték biztosításának elrendelése.) A peressé vált hagyaték biztosításának elrendelésére a ptr. 588. §-a értelmében az örökösödési per bírósága vagy pedig a hagyatéki bíróság van-e hivatva? (A 14.331/1892. P. és 9792/1893. P. számokhoz.) Határozat: A peressé vált hagyaték biztosítása iránti intézkedések megtételére az 1868. LIV. t.-oz. 588. §-a értelmében a hagyatéki bíróság, nem pedig az örökösödési per bírósága illetékes. Indokok: Az 1868. LIV- t.-cz. 588. §-a általánosságban azt rendeli, hogy a1 peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről a bíróság gondoskodik. A közelebbről meg nem határozott eme bíróság alatt csak a hagyatéki bíróság érthető, mert az 1868. LIV. t.-cz. 37., 563. és 568. §§-ainak abban a rendelkezésében, melylyel a hagyaték biztosítására illetékes hatóságok kijelöltettek, felismerhető az a czél, hogy a természeténél fogva veszélynek kitett hagyatéki vagyon mennél elébb biztosítva legyen; nem szenvedhet tehát kétséget, hogy az idézett törvényczikk 588. §-ában általánosan említett bíróság alatt is csak az a bíróság érthető, mely abban a helyzetben van, hogy a hagyaték biztosítása iránt azonnal intézkedhetik, a mint annak a törvényben meghatározott feltétele bekövetkezik. Ebben a helyzetben pedig az eljárás menete szerint egyedül a hagyatéki bíróság lehet. A törvény szavai szerint ugyan a biztosítás feltétele a hagyaték peressé váltával következik be, de a joggyakorlat a törvény eme rendelkezését 'eddig sem szószerinti értelmében alkalmazta, hanem annak alapján a biztosítást legalább is a perreutasitással egyidejűleg elrendelhetőnek tartotta, noha a tapasztalat azt mutatja, hogy a perreutasitást számtalan esetben a per megindítása nem követi. Nem is volna megállható alapja annak a felfogásnak, hogy a hagyaték biztonságát közvetve fenyegető veszély, mely a biztosítási intézkedés okául szolgál, csak abban az időben válik létezővé, mikor az ellentétes igények érvényesítése végett a per megindittatik, hanem kétségtelenül előáll ez a veszély már azáltal, hogy a hagyatékra egymást részben, vagy egészben kizáró ellentétes igények támasztatnak és azok perenkivüli uton ki nem egyenlíthetők s ekép a hagyaték vitássá válik; minthogy pedig a hagyaték vitássá válta már a> hagyatéki tárgyalás során a hagyatéki bíró előtt nyilvánul: kell, hogy az ennek következtében előálló veszély elhárítására