Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

137 szükséges biztosítási intézkedést maga az eljáró hagyatéki bíróság megtehesse, mert különben az elkésve alkalmazott biztosítási intézkedés sokszor czéltalanná és értelem nélkülivé lenne. Ehhez járul, hogy ellenkező rendelkezés esetében a hagyatéki bíróság hatásköréből a zárlati kezelés ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos teendők is elvonatnának, holott alig szenvedhet kétséget, hogy ezeket a teendőket a helyszínéhez közelebb székelő s igy az érdekeltnek is hozzáférhetőbb hagyatéki bíróság gyorsabban és hatályosabban teljesítheti, mint a rendszerint távolabb fekvő s szervezeténél fogva is nehézkesebb perbíróság. Végül a jelen vitás kérdés eldöntésénél nem hagyható figyelmen kivül az, hogy a m. kir. Curiának az illetékességi összeütközések eseteiben hozott többrendbeli határozataiban hasonló felfogás jutott érvényre, amennyiben határozataiban a zárlat elrendelésére az 1868. LIV. t.-cz. 588. §-a alapján szintén a hagyatéki bíróság illetékességét állapította meg. (M. kir. Curia 1475/1884. P., 2876/1885. P., 6465/1887. P. és 9079/1888 sz.) Kelt Budapesten, a kir. Ítélőtáblának 1893. évi október hó 24. napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1893. évi november hó 17. napján tartott polgári teljes ülésben. = Hatályát vesztette az 1894 : XVI. t.-cz. 128. §-a folytán. 4. szám. (Biztosítási végrehajtás elrendelése.) Elrendelhető-e a biztosítási végrehajtás egyedül az adós ellen elrendelt kielégtiési végrehajtás alapján, vagy szükséges-e a kielégítési végrehajtás foganatosításának kimutatása is? (5813. P. 1897. számhoz.) Határozat: A veszély valószínűségének az 1881 : LX. t.-cz. 223. §-a értelmében kimutatására elegendő a kielégítési végrehajtás végrehajtható birói határozat alapján történt elrendelésének bizonyitása, — az elrendelt ily végrehajtás foganatositásának kimutatása azonban rendszerint nem kívántatik meg. Indokok: Az 1868 : LIV. t.-cz. 338. §-ában a biztosítási végrehajtás elrendelhetésének előfeltételéül az kívántatik meg, hogy a követelés, amelyre nézve biztosítási végrehajtás elrendelése kéretik, veszélyeztetésének valószínűsége forogjon fenn. Az 1876. évi XXVII. t.-czikkben foglalt váltótörvény életbeléptetése stb. tárgyában 1876. évi november hó 30-án kelt igazságügyminiszteri rendelet 57. §. 1. pontjában, amely e tekintetben megegyezik az 1840. évi XV. t.-cz. II. r. 146. §-a a) pontjának és a váltóvégrehajtások tárgyában 1869. évi április 8-án kelt igazságügyminiszteri rendelet 3. §-a a) pontjának rendelkezéseivel, az kívántatik meg, hogy valószínűvé tétessék, miszerint a követelés veszélyeztetve van. Az 1881. évi LX. t.-cz. 223. §-a pedig, amely jelzett törvényes rendelkezések helyébe lépett, a biztosítási végrehajtás elrendelését e tekintetben azon előfeltételhez köti, hogy felperes a veszély valószínűségét mutassa ki.