Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

125 (Vonatkozással a temesvári kir. Ítélőtábla 4. számú és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 5. számú polgári teljes ülési döntvényeire.) Határozat: Abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre örökség, vagy hagyomány utján szállott, de még a marasztalt, fél tulajdonául be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, annak a kérdésnek megbirálása, hogy a marasztalt félnek a végrehajtás alá vonni kivánt ingatlan telekkönyvi tulajdonosa után örökség, vagy hagyomány iránt való joga kellően ki van-e mutatva: a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: Készpénzbeli követelés behajtása végett ingatlanra vezetendő végrehajtás esetén, ha a kielégítési végrehajtás elrendeltetett, a végrehajtási zálogjog igazolásának bejegyzése, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése végett a megkeresett telekkönyvi hatóság eljárására vonatkozó és a telekkönyvi rendelet szabályainak megfelelő rendelkezések az 1881: LX. t.-cz. 136—138. §§-aiban foglaltatnak. A 136. §. második bekezdésében ki van mondva, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóság, amennyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog, a végrehajtási zálogjog bekebelezését vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését elrendelni köteles. A törvény eme renr delkezéséből nyilvánvaló, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóság a végrehajtást elrendelő bíróságnak a megkeresését anélkül, hogy annak bírálatába bocsátkozhatnék, hogy a végrehajtás helyesen rendeltetett el, — csak telekkönyvi akadály szempontjából van hivatva vizsgálni. Az idézett 137. §. a foganatosításra vonatkozóan a telekkönyvi rendelet 75. §-,ának megfelelő, a 138. §. pedig már kifejezetten a tkr. 74. §^a szerinti foganatosítást határozza meg. Minthogy pedig a már idézett törvényczikk 6. §. 4-ik, és a hajtást elrendelő bíróság a megkeresett telekkönyvi hatósághoz foganatosítás végett a végrehajtási kérvénynek a végrehajtást elrendelő végzéssel ellátott példányát mellékletek nélkül teszi át, kétségtelen az, hogy a telekkönyvi hatóságnak a foganatosítás alapjául csak a végrehajtást elrendelő végzés szolgál, illetve ennek a tartalma az irányadó. Következéskép a foganatosításra vonatkozó ezen rendelkezésekre való tekintettel abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre örökség, vagy hagyomány utján szállott, de még az ő tulajdonául be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, a foganatosítás végett megkeresett telekkönyvi hatóság az elrendelő végzés alapjár tartozik eljárni és telekkönyvi akadály szempontjából csak azt vizsgálhatja, hogy a megkereső végzésben örökhagyóként megnevezett egyén a megjelölt ingatlannak telekkönyvi tulajdonosa-e? Eszerint, ha a megkereső biróság a végrehajtást az örökhagyóként megnevezett egyén nevén álló és örökség vagy