Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

118 eljárásban, mely alatt jegyzőkönyvi tárgyalás is értetik, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük; azt kell ugyanis vizsgálni, hogy a most idézett rendelkezés kiterjed-e a peres eljáráson kivül a kir. törvényszékek előtt folyó végrehajtási eljárásra is. Tekintve, hogy az idézett rendelkezés helyes értelme nem abból magából elszigetelten, hanem az 1881 :LIX. t.-czikk 11. §-ának rendelkezésével kapcsolatosan állapítandó meg, mely rendelkezések az 1893 : XVIIL t.-czikk 7. és 14. §§-ai által hatályon kivül helyeztettek ugyan, de ugyan e szakaszokban azoknak megfelelő rendelkezések vétettek fel; tekintve ehez képest, hogy az idézett 11. §. a végrehajtási ügyekben a kir. járásbíróságokhoz benyújtandó Írásbeli beadványok alakszerűségéről kifejezetten rendelkezik, miből kétségtelen a törvénynek az a czélzata, hogy a feleknek a végrehajtási eljárásban való személyes cselekvési jogosultsága felől a peres eljárást szabályozó törvényben kivánt rendelkezni; tekintve, hogy a hatályon kivül helyezett többször idézett 11. §. tartalmának megfelelőleg az 1893: XVIIL t.-cz. 14. §-ának 3. bekezdése is kifejezetten rendelkezik a feleknek a végrehajtási ügyekben előadott kérelmeinek és nyilatkozatainak^ alaki kellékeiről, nyilván azért> mert'az 1881 :LIX. t.-cz. 11. §-ának hatályon kivül helyezésével ily rendelkezés felvétele nélkül kétséges maradt volna a sommás peres eljárás ide vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtási eljárás folyamán való alkalmazhatósága; tekintve, hogy midőn az 1881 :LIX. t.-czikk 12. §-a közvetlenül az akkor hatályban volt 11. §. után, azt rendeli, hogy a rendes eljárásban, mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értendő, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük, összefüggésben az előző rendelkezéssel, nem hagyhat fenn kétséget arra nézve, hogy a két szakasz tartalmát egybefoglaltan értelmezve, a rendes eljárás alatt az ily perből kifolyó töi'vényszékek előtti végrehajtási eljárás is értendő, már csak azért is, mert fel nem tételezhető, hogy midőn a törvény szükségét látta a fennforgó kérdésben a kir. járásbiróságok előtti végrehajtási eljárásra általában kiterjeszkedőleg intézkedni, hasonló szabályzat szükségét fel nem ismerte volna a végrehajtási eljárásnak arra a részére nézve, mely a rendes eljárásból kifolyólag az 1881 :LX. t.-cz. rendelkezései szerint a törvényszékek előtt van folyamatban; tekintve, hogy a végrehajtási törvény kétségtelenül feltünteti azt a szerves összefüggést, mely közte és a peres eljárás között annak kétféle nemére fennáll, amint ez a végrehajtási törvénynek több rendelkezéseiből, igy különösen annak 10., 13., 15., 30., 236., 249., 251. §§-aiból, valamint az 1874: XXXV. t.-czikknek ugyancsak a végrehajtási eljárás körébe tartozó 116. §-ának rendelkezéseiből nyilván kitűnik, melyek szerint a sommás és a jegyzőkönyvi tárgyalás egymástól szabatosan elkülönítve fentartatnak, aszerint, amint az illető végrehajtási eljárás