Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

lift a kir. törvényszékek, avagy a kir. járásbíróságok előtt folyik; tekintve végül, hogy a végrehajtási törvény a sommás és a rendes eljárásban a felek képviseletére és a beadványok alaki kellékeire nézve fennálló szabályok mellett külön rendelkezést nem tartalmaz: kétségtelen, hogy a peres eljárásnak ez irányban való rendelkezései a végrehajtási eljárásra is kihatnak és amennyiben a rendes eljárás szerint a félnek magát ügyvéd által kell képviseltetnie, ugyanennek a szabálynak kell állani a törvényszékek előtt folyó végrehajtási eljárásban is, melyre nézve a törvény jegyzőkönyvi tárgyalást rendel. Az ellentétes kir. itélő-táblai döntvények között eltérés csak a kir. törvényszékek, mint megkeresett telekkönyvi hatóságok előtt folyó végrehajtási ügyekre forogván fenn, ez a döntvény nem érinti azt a kérdést, hogy a kir. törvényszékek, mint telekkönyvi hatóságok előtt folyó végrehajtási ügyekben az ügyvédi képviselet mennyiben kötelező. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1897. évi június hó 8-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 25-én tartott teljes ülésben. = Ügyvédi dijakra vonatkoznak a 4, 23. és XV. p. d.-ek. VII. szám. (Ulóajánlat ujabb árverés után.) Van-e utóajánlatnak helye az árverési feltételek teljesítésében késedelmes vevő ellen megtartott ujabb árverés után? (Vonatkozással egyfelől a debreczeni kir. ítélőtábla 6. számú, a győri kir. Ítélőtábla 4. számú, a nagyváradi kir. Ítélőtábla 1. számú, a temesvári kir. ítélőtábla 3. számú, másfelől a pécsi kir. ítélőtábla 1. számú polgári teljes ülési ellentétes döntvényeire.) Határozat: Utóajánlatnak az árverési feltételek teljesítésében késedelmes árverési vevő veszélyére megtartott ujabb árverés után is van helye. Indokok: A végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t.-cz. az utóajánlatról a 187. §-ban, a késedelmes árverési vevő veszélyére megtartandó ujabb árverésről pedig a 185. §-ban intézkedik. E két szakasznak elhelyezéséből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás az utóajánlat intézményében az ingatlanokra foganatosított árverés kedvezőtlen eredményének oly általános korrektivumát kívánta felállítani, amely nem csupán a végrehajtást szenvedő terhére, de a késedelmes vevő veszélyére megtartott árverés esetében is hivatva van a végrehajtás alá került ingató lanoknak túlolcsó áron való elkelését megakadályozni. Kiváló közgazdasági érdek, hogy az ingatlanok végrehajtás esetében megfelelő áron adassanak el; az e czélra .szolgáló tör-