Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
117 függő és attól teljesen független viszonkereset közt, valamint a között sem, hogy a viszonkereset a keresettel együttesen tárgyaltatott-e vagy sem és hogy a viszonkereseti követelésnek csak egy része alkalmas-e a részitélettel való külön eldöntésre vagy az egész viszonkereset. A s. e. törvény rendszere szerint pedig a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál nem a részitéletnek, hanem az egész kereseti vagy viszonkereseti követelésnek az értéke irányadó. Valamint tehát akkor, ha egy keresetben foglalt több követelésnek csak egyikében hozott a biró részitéletet, a perorvoslat alkalmazásánál nem a részitélet tárgyát képező követelésnek, hanem a kereset tárgyának egész értéke irányadó, ép ugy áll ez a szabály akkor is, amidőn a viszonkereset esetében a biró a teljes kereseti vagy a teljes viszonkereseti követelésre, avagy azoknak csak egy részére nézve hozott részitéletet. Áll ez még abban az esetben is, midőn a magasabb (kereseti) összeg felől hozott birói Ítéletben a felek megnyugodván, az jogerőssé válik, mig a kisebb (viszonkereseti) összeg iránt hozott Ítélet ellen perorvoslattal élnek; a perorvoslatok tekintetében ilyenkor is a magasabb (kereseti) összeg mérvadó. Megerősíti a törvénynek ezt az értelmezését annak 145. §-a is, amely a részitéletek közt különbséget nem tesz és azzal a végitéletet állítja szembe, amely utóbbi ellen benyújtott felebbezés beérkeztéig, vagy azon Ítélet jogerőre emelkedéséig a felebbezési biró a felebbezési tárgyalást a részitéletre nézve felfüggesztheti, anélkül, hogy különbséget tenne a jogilag összefüggő, vagy egymással ily kapcsolatban nem álló ügyek közt. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1897. évi május hó 7^én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 8-án tartót teljes ülésben. = L. a 6., 10., 22., 23., 49. és II. p. d.-eket. VI. szám. (Ügyvédi képviselet törvényszékek elölt a végrehajtási eljárásban.) A végrehajtási eljárásban a kir. törvényszékek előtt, ha ezek nem, mint megkeresett telekkönyvi hatóságok járnak el, a feleknek magukat ügyvéd által kell-e képviseltetniök? (Vonatkozással egyrészről a pozsonyi kir. Ítélőtábla 2. számú, másrészről a szegedi kir. Ítélőtáblának 3. számú polgári teljes ülési döntvényeire.) Határozat: A végrehajtási eljárásban, a kir. törvényszékek előtt, ha ezek nem, mint megkeresett telekkönyvi hatóságok járnak el, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniök. Indokok: A jelen vitás kérdés eldöntésénél kiindulásul az 1881 :LIX. t.-cz. 12. §-a szolgál, melynek értelmében a rendes