Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

116 a törvény különös rendelkezése nélkül a viszonkeresetre hozott Ítélet elleni perorvoslatokra és igy a felülvizsgálatra nézve sem lehet más szabályt alkalmazni, mint amely fennáll a keresetre hozott Ítéletre. Ettől az állásponttól való eltérésre nem szolgálhat elfogadható okul az a körülmény, hogy akkor, amikor a törvény a 180. §. a) pontjában a felülvizsgálat megengedhetőségérőla 181. §-sal kapcsolatosan rendelkezik «a kereset tárgyának értéke» kifejezést használja, mivel ebből semmiképen sem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felülvizsgálat megengedhetőségét csupán a felperesi kereset tárgyának értéke határozná meg. A most jelzett kifejezés ugyanis az 1893 : XVIII. t.-cz. szerint teljesen azonos a per tárgyának értékével, ami kitűnik abból, hogy az 1. §. 1. pontjában a sommás birói hatáskör megállapításánál a «kereset tárgyai, «per tárgya» felváltva használtatik, a 2. és 5. pontokban '<per tárgya» említtetik, a 3. §. a «peres tárgy értékének megállapításáról)) szól, a 4. §-ban a felebbvitel megengedhetőségének meghatározása (126., 181. §§), valamint a felülvizsgálat vagy felfolyamodás eldöntésére hivatott bíróság megállapítása végett (186., 214. §§.) a «per tárgyának értéke» hozandó tisztába, tehát a 181. §-ban használt «kereset tárgyának értéke» és a 186. §-ban foglalt) e kifejezés «azon perekben, melyek tárgyának értéke» teljesen azonos értelemben használtatnak a «per tárgyának értékével». Már pedig ahhoz kétség nem férhet, hogy ez utóbbi kifejezés épugy vonatkozik a felperes keresetére, mint alperes viszonkeresetére és igy a 181. és 186. §§-okban előforduló kifejezések semmi támpontot sem nyújtanak arra, hogy a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál csupán a kereset tárgyának értéke lenne tekintetbe veendő az esetben is, ha ez 200 forinton alul marad, míg a viszonkereset tárgyának értéke ezt az összeget meghaladja. Ezek szerint a viszonkeresetre vonatkozólag sem lehetnek más jogorvoslati szabályok irányadók, mint amelyek a keresetekre hozott ítéletekre állanak s ennélfogva a felülvizsgálat megengedésének kérdésében is mindig a magasabb akár kereseti, akár viszonkereseti összeg irányadó. De ugyanebből következik, hogy valamint a perorvoslatok tekintetében a kisebb viszonkereseti összeg a nagyobb kereseti összeg sorsában részesül, ugy megfordítva is, tehát a nagyobb viszonkereseti összeggel kapcsolatban a felülvizsgálat mindenkor a 200 frton aluli kisebb kereseti összegre is kiterjed. A s. e. törvény 23. §-a szerint ugyanis, ha alperes a főügygyel együtt tárgyalható viszonkeresetet terjeszt elő, a bíróság a viszonkeresetnek elkülönített tárgyalását elrendelheti ugyan, és a viszonkeresetet a keresettől elkülönítve döntheti el; azonban laz ekként elkülönített viszonkeresetre sem hozhat végitéletet, hanem csak részitéletet, amint ez a 23. §. 3. pontjában idézett 103. §. rendelkezéséből kétségtelenül kitűnik; a sommás törvény e részben nem tesz különbséget a keresettel tartalmilag össze-