Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

110 mert az 1881 : LX. t.-cz. 187. §-a első bekezdése szerint utóajánlat ssetében az előbbi árverés hatálytalannak nyilvánítandó s uj árverés rendelendő el, mely intézkedés jelentőségét emeli az a tény, hogy a törvény javaslatának 679. §-a szerint csakis a korábbi árverésen történt leütés lett volna határtalannak nyilvánítandó és hogy épen a törvénynek a képviselőház igazságügyi bizottsága indítványához képest szövegezett 187. §-a szerint nem a leütés, hanem az árverés nyilvánittatik hatálytalannak. Igaz ugyan, hogy a 187. §. második bekezdése szerint az utóajánlat az ajánlattevőre feltétlenül kötelező és hogy abban az esetben, ha az utóajánlat folytán kitűzött uj árverésen magasabb igéret nem tétetett, az elárvereltetni rendelt ingatlan vevőjének ő jelentendő ki, ebből azonban még nem következik, hogy az utóajánlattevő már az ajánlat tényével feltétlen jogot nyerne arra, hogy az árverés még abban az esetben is, ha az érdekeltek azt megszüntetni kívánják, mégis megtartassák és magasabb igéret nem létében az árverésnek kitett ingatlan az utóajánlattevő fél által megvettnek nyilvánittassék. Fel nem tehető, hogy, ha ez lett volna a törvény intentiója, e nagy horderejű rendelkezés ne nyert volna a törvény szövegében határozott kifejezést. Ez azonban nem történt, sőt ellenkezőleg, a törvény egyéb intézkedéseiből és a végrehajtás intézményének rendelkezéséből az ellenkező következtetés vonható le. Ugyanis az 1881 : LX. t.-cz. 187. §-a második bekezdése határozottan rendeli, hogy az utóajánlat folytán kitűzött uj árverés a megállapított szabályok szerint tartandó meg, e szabályok közé pedig kétségtelenül tartozik a 170. §-nak az a rendelkezése is, mely szerint az árverés csak akkor kezdhető meg, ha a végrehajtató követelésének felszámítása után a végrehajtást szenvedő tartozását ki nem fizeti. Ennek folyománya, hogy az utóajánlattevő fél helyzete ebben az irányban lényegileg nem külömbözik az árverésen megjelent más venni szándékozók helyzetétől, amennyiben ő 5s épen ugy, mint ezek, ki vannak téve annak az eshetőségnek, hogy az árverés megkezdése előtt végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését kielégíti, illetve a törvény 171. §-a harmadik bekezdésében megszabott időpontig végrehajtató az árverést felfüggeszti s ennek következtében az árverés foganatosítása elmarad. Tekintve, hogy a végrehajtási kényszereszközök határaira vonatkozó törv. szabályok szorosan magyarázandók és azok által a végrehajtást szenvedőt csakis azokkal a hátrányokkal szabad sújtani, amelyeknek alkalmazását a törvény határozmányai kétségtelenül megengedik s tekintve, hogy a végrehajtási eljárásnak, nincs más czélja, mint a végrehajtató hitelező, esetleg hitelezők kielégítése, mihelyt pedig a végrehajtást szenvedő ezeknek követelését teljesen kielégíti, vagy rendezd, a további kényszereszközök alkalmazása felesleges, mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a végrehajtást szenvedő utóajánlat folytán kitűzött árverés esetében is az árverés megkezdése előtt annak megtartását a