Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

122 Mert: A hagyatéki bíróság által helybenhagyott osztályegyezségből kivehetőleg, felebbezőné Czigán Mirika és Mártának mostohaanyja, eszerint állítása alaptalan, és mert az il_ leték helyesen követeltetik már ez idő szerint is, mert habár az örökösök a nekik fejenként jutott 165 frt 60 krt az álta lános örökösnél hagyták, illetőleg ez őket nagykorúságukig k" nem fizeti, de köteles a járó kamat fejében két édes testvé1 rét addig eltartani, mostoha testvérei részére pedig kamato" fizetni az árvapénztárba, mi teljesen pótolja a hagyatéknak* átvételét. 149. (1321—89. p. b.) Habár az örökhagyónak az örökössel közös háztartásban nem élő özvegye a hagyatékra vonatkozó haszonélvezeti jogát oly módon veszi is igényije, hogy ennek fejében az örököstől bizonyos meghatározott évi dijat nyer, a tulajdon öröklése után járó illetéknek a szolgalom általi terheltetéshez képest leendő függőben tartása jogosan igényelhető. Indokok : A felterjesztett kiszabási iratok között levő és Ó-Becsén 1887. május hó 2-án felvett tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából kitűnik, hogy néhai Gyorgyevits Szabbasz hagyatékából, Gyorgyevits Iván osztályrészébe jutott ingatlanok fele részére nézve, a haszonélvezeti jog özvegy Gyorgyevits szül. Kosztics Júlia részére biztosíttatott, de egyszersmind az is kiköttetett, hogy jogában áll az özvegynek évi 1500 frt tartásdíj követelése mellett, a haszonélvezettel terhelt ingatlanokat a tulajdonos tényleges birtokába bocsátani. E megállapodásokból tehát kétségtelen, hogy a felebbező által örökölt ingatlanok fele részére az özvegy haszonélvezeti joga biztosíttatott és általa igénybe is vétetik és igy az illetékszabályok 138. §. b) pontjának rendelke'/ései jelen esetre annál inkább alkalmazandók, mert az a körülmény, hogy a tulajdonossal közös háztartásban nem élő özvegy a haszonélvezet tényleges gyakorlása helyett, a tárgyalási jegyzőkönyvben biztosított 1500 frt évi dijat veszi igénybe, nem vonja maga után a haszonélvezeti jog megszüntetését, hanem csakis a haszonélvezet mikénti gyakorlására vonatkozólag ró az ingatlanok tulajdonosára bizonyos kötelezettséget, akit emiatt nem is lehet az ingatlanok összes jövedelmei korlátlan élvezőjének tekinteni. Eszerint az ingatlanok felére nézve a haszonélvezeti szolgalom fennállása beigazolva lévén, felebbezőt a terhére előirt illeték fele részének ez idő szerint leendő megfizetésének kötelezettsége alól felmenteni és ez illeték szabályszerű