Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

119 144. (1875—93. p. b.) Ha az örökös a hagyatéki ingatlanok tulajdonát oly személy haszonélvezeti jogával terhelten örökölte, akivel közös háztartásban nem él, az ingatlanok megterhelt értéke után az ül. dijj. 95. tétel B. pont 3 jegyzete alapján kiszabott 43/io%-os illeték is : csak a szolgalom általi terheltetés megszűnésétől számított 30 nap alatt fizetendő be. Mert: az illetéki szabályok 138. § ának b) pontjában foglalt határozmányok értelmében felebbező fél jo^os igénynyel bir a reá kirótt hagyatéki összilleték fizetésének a haszonélvezeti szolgalom megszűnéséig leendő függőben tartására, minthogy ő a részben megterhelt ingatlan hagyaték tulajdonjogát végrendeleti örökösödés jogczimén szerzi, jelen esetben tehát valamely jogügyletben élők között szerződésileg kikötött vagy az örökösök közt létrejött osztályegyezségen alapuló visszteher nem létezik, hanem a po'gari magánjog elvei szerint haláleseti ingyenes vagyonátruházás történt, minek folytán felebbezőt nem lehet megfosztani az idézett illetékszabályokban biztosított törvényes kedvezménytől, miután az iratok mellett elfekvő Szabadka sz. kir. város rendőrkapitánya által kiállított hív. bizonyítványban tanúsítva van az a ténykörülmény, hogy a felebbező a hagyatéki ingatlan haszonélvezőivel ugyanazon egy háztartásban nem él. 145. (167—99. k. b.) A cseléd, habár az ajándékozó házigazdának házanépéhez tartozik is, mint ilyen az ajándékozó által fentartott haszonélvezet megszűntéig az illeték fizetésének felfüggesztését igényelheti. Mert: panaszosnak a m. kir. államkincstárt képvislő kir. pénzügyigazgatóság által kétségbe nem vont állítása szerint panaszos az ajándékozónak cselédje lévén, mint ilyen nem tekinthető az ajádékozóval ugyanabban a háztartásban élő oly személynek, aki megszolgált bérén és eltartásán kivül a háztartás jövedelmében egyébként is részesednék, már pedig az 1881. évi XXXIV. törvényczikk 19. §-ának b) pontjában emiitett, a haszonélvezővel ugyanabban a háztartásban élő személyek alatt csakis az oly személyek érthetők, akik a közös háztartás jövedelmeit közösen is élvezik, minélfogva — tekintettel arra, hogy panaszos az ajándékozóval ily értelemben ugyanabban a háztartásban élőnek nem tekinthető és hogy panaszos a megilletékezett szerződés szerint a reá ruházott ingatlan birtokába és használatába csakis az átruházó halála után jut — jelen esetben az idézett 19. §. b) pontja