Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

313 bíróság azt, hogy a perben alkalmazott bizonyí- A bizotékok elegendök-e a tényállás megállapításara nyítékok vagy sem, az idézett törvény 64. §. szerint szaba- szabad <lon mérlegeli, oly kötelező jogszabályt pedig, mérlegemelynél fogva a bíróság a felek részéről javas- lése, a latba hozott összes tanuk kihallgatására volna bizonyíkötelezve, a törvény nem tartalmaz, sőt ellen-tási teher kezőleg, az 1893 : XVIII. t.-cz. 82. §-a megen- és a végedi, hogy a bíróság a tanuk kihallgatását csak lelmek. akkor rendelje el, ha azt a tényállás megállapítása végett szükségesnek tartja. A fölülvizsgálati eljárás költségeiben való marasztalásra nézve az 1893 : XVII1. t.-cz. 204. §-nál fogva eme törvény 168. §-a, az ügyvédek díjainak saját feleik irányában való megállapítására nézve pedig, az idézett törvény 208. §-hoz. illetve a 130. §-hoz képest, a 108. §. második bekezdése volt az irányadó. (1895. márez. 6. G. 1.) 54. (Más perben tett vallomás mint bizonyíték. — Tanú vallomásának mellőzése. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelmét az 1863. évi XVIII. t.-cz. 185. §-ának c) pontjára alapítja, és pedig arra. hogy az eljárt kir. járásbíróság az ügy eldöntésére befolyással bíró lényeges eljárási szabályt sértett meg az által, hogy a kihallgatott Löwy Gusztáv tanú vallomása által nyújtott bizonyíték kiegészítéséül az 1893. évi XVIII. t.-cz. 96. §-ának intézkedése ellenére, alperesnek eskü alatti kihallgatását el nem rendelte, hanem egy a felek közt előzőleg lefolytatott más perben nyújtott bizonyíték alapján hozta meg az Ítéletet. A bizonyítékoknak az idézett törvény 64. §-aalapján történt mérlegelés a felülvizsgálat tárgyát nem képezi és így az a kérdés sem, bogy az eljárt kir. járásbíróság helyesen mondotta-e ki azt, hogy a kihallgatott tanú vallomását bizonyítékul el nem fogadja, mert az csak a bizonyíték mérlegelésének eredményét képezi. Ha tehát az elsőbíróság a kihallgatott tanú vallomását bfeonyítékul el nem