Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

no A bizo- lapításánál meggyőződésének alapját képezik, hanyítékok nem indokolni tartozik azt is, a minélfogva a fél szabad által az ellenkezőnek bizonyítására felajánlott bizomérlege- nyítékot figyelembe vehetőnek nem találta, és halése, a habár a feíebbezési bíróság a bérösszegnek egy bizonyi- napra 2 írtban történt megállapítására vonatkozó tusi teher tényállásában nem indokolta kifejezetten azt, hogy és a vé- az alperes által a bérösszeg leszállítására vonatlelmek. kozó állításának bizonyítékául felhívott 3 • . a. levelező-lapnak jelentőséget miért nem tulajdonított, mindazonáltal, miután a feíebbezési bíróság akkor, midőn megállapította, hogy alperest az 1894. január 1-től 1894. július 31-éig terjedő időtartama a bérfizetés kötelezettsége nem terheli, a 3 -/. alatti levelet is figyelembe vette, s ezzel kapcsolatban e levél tartalmának bizonyító erejét is már mérlegelte és azt állapította meg, hogy felperes alperessel a levelező-lap keltezése idejekor, elszámolási viszonyban állott, ennek megállapításával egyúttal kellően indokolta az is, hogy a 3 •/• alatti levelező-lapnak tartalmát csak az elszámolási viszony fennállására, de nem egyszersmind arra is tartotta bizonyítási adatnak, hogy felperes a bérösszeget, az eredeti megállapodástól eltérően leszállította . . . (1896. január 30-án, I. G. 135. sz.) 52. (A bíróság az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a szerint meggyőződése szerint mérlegelheti ugyan a tanuk vallomásának és a szakértők véleményének bizonyerejét, de csak ama ténykörülményre nézve, a melyekre ezek kiterjeszkedtek. — Ha azonban a bíróság oly ténykörülményeket is bizonyítottnak tekint a tanuk vagy szakértők által, a melyekre ezek nem terjeszkedtek ki, ebben lényeges alaki jogszabálysértés foglaltatik. ) A kolozsvári Icir. itélő tábla mint felülvizsgálati bíróság következő ítéletet hozott: A felülvizsgálati kérés ama részében, mely alperesnek 200 frt munkabér-hátralék, továbbá az ürszéknél fölmerült 8 frt többlet munkabér-tőkék és ezeknek 1892. évi július 11-étő) járó 6°/0 kamataiban történt elmarasztaitatására és viszonkeresetének elutasítására vonatkozik, elutasittatik : egyéb tekintetben