Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)
306 A bizo- vizsgálati kérelme folytán a íelebbezési bíróság nyité^ok Ítéletének az elsőrendű alperes E. Jakabbal szemszabad ben érdemileg intézkedő része, annak megjegyzémérlege- sével, hogy ez alperes irányában a perújítás meglése, a engedése jogerős, feloldatott és a Íelebbezési bíróbizony;- ság a rendelkező részben foglaltakhoz képest totási teher yábbi törvényszerű eljárásra utasíttatott, mert az és a vé- ítéletében az ügy eldöntésére befolyással biró lényeielmek, ges eljárási szabályokat a íelebbezési bíróság részint helytelenül alkalmazott, részint mellőzött: A S. E. T. 64. §. értelmében ugyanis a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél az e szakaszban említett kivételektől eltekintve, a törvényes bizonyítási szabályokhoz nincs kötve ugyan, azonban a törvény összes rendelkezéseivel kapcsolatban és egybevetésével, az idézett szakasznak helyes értelmezése szerint a bizonyítékok e szabad mérlegelésének elengedhetetlen feltétele az. hogy az Ítéletben nyilvánuló bírói meggyőződés a szolgáltatott összes bizonyítékok figyelembevételével alkottassák meg, s az összes szolgáltatott és felajánlott bizonyítékok alkalmazására vagy nem alkalmazására vonatkozó indokok tüzetes előadásával történjék olykép, hogy azok az okok, melyek a bíróságot az ítéletben nyilvánuló meggyőződése kimondására vezették, felismerhetők legyenek, vagyis kell, hogy a bírói meggyőződés megalkotásánál az összes perbeli adatok számba vétessenek, s hogy ennek meg s így történte az ítéletből kitűnjék. Minthogy azonban a íelebbezési bíróság ítéletében S, G. és P. S. tanuknak az alapperbeli felperes csődtömeggondnok számadási ügyében 1886. évben tett vallomását figyelembe nem vehetőnek azért mondotta ki, mert az a kfr. Curiának az alapperben 623/93. sz. a. hozott ítéletében az ítélet hozatalánál már alapul szolgált s mérlegeltetett, egyebekben pedig azt, hogy a E. Jakab-féle csődhitelezőket E. Dávid a felperestől átvett pénzzel fizette ki, nem valónak csak azért állapította meg, mert az alapperben kihallgatott tanuk egyáltalán nem szolgáltattak bizonyítékot felperes állításaira, nézve, hanem éppen az ellenkező tényekre : s mint-