Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
88 í. A szerződés megkötése eszközökkel a saját alkalmazottaival szemben érvényt szerezhet, de akkor, ha — mint a konkrét esetben is — a Ptk. 37. §-ában meghatározott beosztásban levő alkalmazottai ezt nem tartják be, az alperesi vállalat a nevében jogszerűen eljáró képviselőnek harmadik személyekkel szemben tett nyilatkozatait nem minősítheti olyanoknak, amelyek reá nézve joghatásokkal nem járnának, kötelezettségeket nem keletkeztetnének. Nem változtat ezen az sem, hogy korábban a szerződéseket a központi szervek kötötték meg, mert ezek mellett az üzem vezetőjének a képviseleti joga is fennállott. Mindezek folytán az alperes köteles a moziüzemének vezetője által átvett szén ellenértékét kiegyenlíteni. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a D 1969. évf. 1. sz. 19. old. 1369. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 37. §, 220. § (1) bekezdésében foglaltakkal. 1021. sz. jogeset Az állami építőipar és a szövetkezeti építőipar a termelési szükségletek kielégítése tekintetében egyenlő elbírálás alá esnek. A felperes ktsz. a 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 10. § (1) bekezdése alapján a huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési és az e célt szolgáló kereskedelmi kapcsolatok megszakítása címén kérte az alperes ipari vállalattal szemben a szerződés létrehozását nyílászáró szerkezetek, beépített szekrények és beépített konyhabútorok folyó évi szállítására. A fenti termékeket részére évek óta szállító alperes ugyanis a folyó évre vonatkozó szerződéskötést kapacitáshiány okából megtagadta. A felperes arra hivatkozott, hogy a megrendelt termékek a budapesti építőipari szövetkezetek által folyó évben kivitelezésre kerülő társasházakban épülő lakásokhoz szükségesek és hogy eredménytelenül kísérelte meg a szövetkezeti építőipar ez irányú szükségletének más állami vállalatoknál, illetve szövetkezeteknél való biztosítását. Utalt arra, hogy az alperes már régebben elvállalta az építőipari ktsz-ek nyílászárószerkezet- és beépítettbútor-szükségletének kielégítését, éppen ezért a szövetkezetek lemondtak erre vonatkozó gyártási kapacitásukról és a felperes is felszámolta ilyen természetű gyártási lehetőségeit. Az alperes a folyó évre vonatkozó szerződéskötés megtagadását azzal indokolta, hogy az állami építőipar megnövekedett igénye, így különösen a házgyárak termelésbe lépése következtében gyártási kapacitásának ezek részére történt teljes lekötése miatt nem áll módjában a felperes szükségletét kielégíteni. A gazdasági döntőbizottság a keresetnek részben helyt adott és az L félévre a szerződést létrehozta. A határozat ellen az alperes fellebbezést nyújtott be. A Központi Gazdasági Döntőbizottság — az alábbi indokolással — az alperes fellebbezését elutasította.
