Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

I. A szerződés megkötése 75 reskedelmi szerződést olyan teljesítési határidővel köteles megkötni, amely lehetővé teszi a műszernek közvetlenül a szavatos részére a március 31-ig történő átadását. — A továbbiakban a fellebbezést elutasította. A fellebbezés nem alapos abban a tekintetben, hogy a gazdasági döntőbizottságnak a bizományi szerződés létrehozására irányuló keresetet el kellett volna utasítania. A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 14. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a bizományost szerződéskötési kötelezettség terheli és ehhez képest a döntőbizottság a 14. § (3) bekezdésének fa) pontja alapján a megbízó kérelmére a bizományi szerződést létrehozhatja. Az alperes az importtermékre vonatkozó bizományi szerződést önként nem kötötte meg, ezért a döntőbizottságnak kellett azt létrehoznia. Az alapeljárási illeték kiszabását sérelmező részében a fellebbezés ugyancsak nem volt alapos, mert a már kifejtettek szerint az alperes pervesztesnek bizonyult. Ennélfogva az illetéket is az alperes tehére kellett megállapítani. Alapos azonban a fellebbezés a teljesítési határidő megállapítását kifogásoló részében. Mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy a szóban levő ügyben a bizományi szerződés tárgya: import vételi szerződés (külkereskedelmi szerződés) megkötése. Ezért a jelen esetben nem a bizományi szerződés (a saját nevében ügyletkötésre vonatkozó megbízás) teljesítésének a határideje volt vitás a felek között, tehát nem az, hogy mely időpontig kell az alperesnek a bizományi tárgyaként szereplő külkereskedelmi szerződést megkötnie, hanem a bizományi szerződés tartalma olyan vonatkozásban, hogy a külkereskedelmi szerződést milyen teljesítési határidővel kell az alperesnek létrehoznia avégett, hogy a műszer a megbízásnak megfelelő időben a megbízó felperes, illetve közvetlen szállítással a felhasználó rendelkezésére álljon. Tévesen rendelkezett tehát az alaphatározat a bizományi szerződés teljesítési határideje tekintetében. Másrészt viszont a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 18. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból kell kiindulni. Ezek szerint a felek a külkereskedelmi szerződés feltételeit — így a külkereskedelmi szerződés teljesítési határidejét — a bizományi szerződésben meghatározhatják. Egyetértés hiányában azonban a külkereskedelmi szerződés feltételeit a megbízó egyoldalúan határozza meg. Az ekként megállapított feltételeknek a külkereskedelmi szerződés létrehozása során történő érvényesítését a bizományos csak akkor tagadhatja meg, ha bizonyítja, hogy annak teljesítésére nem képes, vagy az sértené a külkereskedelmi politika központi irányítása körében kiadott rendelkezéseket. Egyetértés hiánya esetén csak az említett megtagadás indokoltságára vonatkozó vita eldöntése tartozik a döntőbizottság hatáskörébe, s ez nem érinti a megbízónak azt a jogát, hogy az említett feltételeket egyoldalúan határozhatja meg. A felek vitáját tehát ilyen, a megtagadás indokoltságára vonatkozó vitának kell tekinteni, melynek eldöntésénél az alábbiakat kellett figyelembe venni.