Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

7. A szerződés megkötése 43 jén határozzák meg és az alapokat is a tröszt szintjén kell képezni. Ezek a kérdések ugyanis mind a belső viszony körébe és nem a harmadik személyekkel szemben fenálló viszony körébe tartoznak. Az új gazdaságirányítási rendszer — az addigi adminisztratív módszerekkel szemben — lényegesen tágabb teret kíván biztosítani a piaci módszereknek, eszközöknek. Ennek keretében fokozni kívánta a gazdálkodó szervek önállóságát, az általuk helyesnek tartott intézkedések kezdeményezésének és megtételének lehetőségét, tevékenységükkel, jövedelmezőségük növelésével kapcsolatos döntési jogkörét, de egyúttal felelősségét is. Ezzel pedig nem egyeztethető össze az, hogy valamely gazdasági szervezet helyett — ennek megbízása nélkül, sőt esetleg akarata ellenére is — nevében más jogi személy kösse meg a szerződést. A 11/1967. (V. 13.) Korm. számú rendelet — amelynek megalkotása már az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előkészítéséhez tartozott — ennek az új gazdaságirányítási rendszernek a célkitűzéseit tükrözi. Az tehát, hogy az említett rendelet nem tartalmazza a korábbi rendeletnek a tröszt képviseleti szerződés kötésére vonatkozó jogáról szóló rendelkezését, arra vezethető vissza, hogy ez az új célkitűzéseknek már nem felelt meg. A fenti álláspont áll összhangban a harmadik személyek érdekeinek védelmére, illetőleg a forgalom biztonságára vonatkozó követelményekkel is. A vállalat önállóságával nem volna összeegyeztethető az sem, hogy külön megbízás hiányában is a tröszt eljárjon helyette — felperesként vagy alperesként — a döntőbizottsági ügyekben. Ezért maradt ki a korábbi rendelet ide vonatkozó rendelkezése is az új rendeletből. Nem férne össze ez a lehetőség az R-ben és a VR-ben meg is nyilvánult azzal a kívánalommal sem, hogy az érdekelt gazdasági szerv minél szélesebb körben maga bírálhassa el azt, hogy az őt megillető joggal él-e, azt érvényesíti-e vagy sem. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ha a tröszt külön megbízás nélkül is eljárhatna a gazdasági döntőbizottság előtt a vállalat nevében és helyette nyilatkozatokat tehetne, akkor megtörténhetnék, hogy a tröszt és a vállalat eljárási cselekményei egymást keresztezik, az eljárásban ellentétes értelmű nyilatkozatokat tesznek. Nyilvánvaló, hogy ebből csak zavar, bizonytalanság és bonyodalom keletkeznék. — Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a tröszt a vállalat képviseletében a gazdasági döntőbizottság előtt csak külön megbízás alapján járhat el. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a D 1969. évf. 3. sz. 102. oldalon 38. sz. elvi határozatként. b) Vö. a Ptk. 28. § (2) bek., 219. § (1) bek., 222. §, az R 58. §, a VR 32. §, valamint az ER 22. § (1) bekezdésében foglaltakkal.