Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

44 I. A szerződés megkötése sét, a beruházási tevékenység központi lebonyolítását, az álló- és forgóeszközök átcsoportosítását stb. önként érthető, hogy az ilyen rendelkezések folytán harmadik személyeknél jelentkező hátrányos következményeket ezek nem viselhetik; ha tehát a tröszt olyan rendelkezést tesz a keretébe tartozó vállalatnál, amely a vállalat harmadik személlyel kötött szerződésének megszegésére vezet, ezért a harmadik személlyel szemben a vállalat^elel. A tröszt és a keretébe tartozó vállalatok közötti — belső — viszonyban tehát erősen érvényesül ezek egységének elve. Közöttük végeredményben az a helyzet, hogy együtt illetik meg, illetve terhelik őket az önálló vállalat jogai és felelőssége. A tröszt keretében működő vállalat önállósága tehát szűkebb, mint valamely önálló vállalaté, de tágabb, mint az önálló vállalat valamely belső egységéé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tröszt pusztán helyzeténél fogva önmagában is betöltheti a keretébe tartozó vállalat jogállását. Ellenkező értelmezés mellett a tröszt és a vállalat közötti különbség teljesen elmosódnék. Kifelé, harmadik személyekkel szemben más a helyzet. Ebben a viszonyban a vállalat külön jogi személyiségével járó önállóság a jellemző. A Ptk. 28. §-ának (2) bekezdése szerint a jogi személy a Magyar Népköztársaságban betöltött rendeltetése és a szocialista együttműködés követelményei által meghatározott körben jogképes. Ez azt jelenti, hogy a vállalat jogképessége relatív ugyan, de ezen a relatív körön belül a jogképessége nem korlátozott. Nem korlátozza ezt az sem, hogy a vállalat tröszt keretébe tartozik. Az előbbieket támasztja alá az is, hogy az általános szabályok szerint más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni [Ptk. 219. § (1) bekezdés], ehhez azonban — a törvényen, hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül — a képviselt részéről megfelelő meghatalmazás szükséges (Ptk. 222. §). A fentiekkel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a 11/1967. (V. 13.) Korm. számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdése megállapítja, hogy az igazgató a jogszabályok keretei között önállóan és egyéni felelősséggel dönt egyebek között a szerződések kötését illetően is. Nincs olyan jogszabály, amely ettől eltérő rendelkezést tartalmazna, vagyis feljogosítaná a trösztöt a vállalat nevében való szerződéskötésre. A 8. § határozott rendelkezésével szemben tehát a vállalat (igazgató) szerződéskötési jogosultságának korlátozását, illetve a tröszt ezzel párhuzamos szerződéskötési jogát megállapítani nem lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy a tröszt fent említett rendelkezési jogához nem tartozik hozzá az, hogy a vállalat nevében szerződést kössön. (A saját nevében a tröszt természetesen szabadon köthet szerződéseket.) Lehet, hogy a tröszt olyan gazdasági rendelkezést tesz, amely szerződés megkötését kívánná meg. De ha a vállalat a szerződést nem köti meg, ezt a tröszt a vállalat nevében nem pótolhatja, legfeljebb a beálló hátrányos anyagi következményeket háríthatja át a vállalatra. A fentieknek nem mond ellent az, hogy a rendelet 30. §-ának (2) bekezdése értelmében a tröszt a felelős az állami költségvetéssel szemben a keretében működő vállalatok kötelezettségeinek teljesítéséért, úgyszintén az sem, hogy a nyereség befizetésének kötelezettségét a tröszt szint-