Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

28 7. A szerződés megkötése irányult, a megrendelés szállítási határidőt éppen ezért nem is tartalmazott. Az a tény pedig, hogy az alperes raktáráról a készüléket kb. 2 hét múlva minden további nyilatkozat nélkül elküldte és ezt a felperes elfogadta, — azt eredményezte, hogy a szerződési akaratnak megfelelően a felek között raktári beszerzési szerződés jött létre. Raktári beszerzés esetén az „azonnali" átadáson nemcsak a nyomban, kézen-közön történő átadást kell érteni, hanem a kérdést az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell elbírálni. A konkrét ügyben irreleváns az, hogy az átadás — a gazdasági döntőbizottság határozata szerint — a 15 napos válaszadási határidőn belül, vagy pedig — a megsemmisítési javaslatban foglaltaknak megfelelően — ezen túl történt-e meg. A szállítási szerződés ugyanis a válaszadás elmulasztása folytán hallgatólag nem jöhetett létre, mert — amint erre már utalás történt — a megrendelés szállítási határidőt nem tartalmazott, s így a szerződés egyik lényeges kelléke hiányzott. A válaszadás elmaradása csak akkor hozhatta volna létre a felek között a szóban forgó kapcsolatot, vagyis a szállítási szerződést, ha a megrendelés a szerződés minden lényeges feltételét tartalmazta, s ezen felül a szállítót szerződéskötési kötelezettség terhelte volna. Ez viszont a jelen esetben nem állott fenn, s így ez oknál fogva is csak raktári vétel történhetett. A fentiek szerint a sérelmezett határozat sem jogszabályt, sem népgazdasági érdeket nem sértett azzal, hogy a felperes késedelmi kötbér iránti keresetét elutasította — figyelemmel arra is, hogy a jogszabály az adott szerződésszegéshez késedelmi kötbérszankciót nem fűz és abban a felek sem állapodtak meg — ezért a határozat megsemmisítésére nincs törvényes ok. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a D 1968. évf. 4. sz. 149. old. 1263. sorsz. alatt. b) Vö. az R 6. §, 9. § (1) bek., 12. §, 66. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal. 1005. sz. jogeset A technológiai szerelési szerződés elhatárolása az építési-szerelési szerződéstől. A felperes építőipari vállalat és az alperes gépgyár között közúti híd acélszerkezetének helyszíni szerelésére a felperes megrendelése alapján technológiai szerelési szerződés jött létre. Utóbb a felperes keresetet terjesztett elő, amely egyrészt annak megállapítására irányult, hogy a szerelés építőipari munkának minősül, másrészt arra, hogy a felek a technológiai szerelési szerződés helyébe építési alvállalkozói szerződést kötelesek kötni azzal, hogy a lebonyolítással kapcsolatos összes kérdésben — az elszámolást is ideértve — az építési szerződésekre vonatkozó szabályok az irányadók. A gazdasági döntőbizottság a megállapítási keresetnek részben helyt adott, kimondva, hogy a vitatott szerződés építési szerződés és a felekre a fővállalkozó, illetve alvállalkozó jogai és kötelezettségei vonatkoznak.