Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

I. A szerződés megkötése 17 engedett — a vállalkozó szolgáltatásának fogalmi eleme. Valamennyi, az eredmény létrehozását biztosító munkának alvállalkozásba adása ezek szerint fogalmilag kizárt, a vállalkozó minimálisan az alvállalkozók mun­kájának megszervezését saját munkaként köteles szolgáltatni ahhoz, hogy vállalkozási szerződésről egyáltalán szó lehessen. A kereskedelmi tevékenység körébe a megtermelt anyagi javak for­galmának lebonyolítása tartozik, az anyagi javak termelése — munkával elérhető eredmény létrehozása — a szorosabb értelemben vett kereske­delmi tevékenység körén kívül esik. A fuvarozási tevékenység lényege áruk helyváltoztatásának mások részére való lebonyolítása, a szállítmá­nyozás pedig vegyesen foglal magában bizományi és fuvarozási jellegű, illetve ezekhez kapcsolódó tevékenységeket. E tevékenységek körén szin­tén kívül esik a mű létrehozására irányuló munka végzése. Minthogy a fentiek szerint a kereskedelmi, szállítmányozási és árufu­varozási tevékenység fogalmilag nem felel meg a vállalkozói tevékeny­ség azon lényeges ismérvének, hogy az eredményre irányuló szolgáltatás a kizárólag kereskedelmi, szállítmányozási, vagy árufuvarozási tevé­kenység vállalkozási szerződés tárgya — szolgáltatása — nem lehet. Ezek szerint az olyan szerződések, amelyek alapján a kötelezett szol­gáltatása nem haladja meg pl. a kereskedelmi tevékenység körét, akkor sem tekinthető vállalkozási (fővállalkozási) szerződésnek, ha a kötelezett­nek a szerződés teljesíthetősége érdekében harmadik személlyel történe­tesen vállalkozási szerződést kell kötnie (pl. adásvétel teljesíthetősége ér­dekében kötött vállalkozási szerződés). Ugyancsak nem minősíthető al­vállalkozói szerződésnek az olyan szerződés — pusztán azon az alapon, hogy arra a vállalkozói szolgáltatás teljesítéséhez feltétlenül szükség van —, amelynek tárgya kizárólag kereskedelmi, szállítmányozási vagy árufuvarozási tevékenység. A fentiek természetesen nem zárják ki azt, hogy kereskedelmi, szállít­mányozási vagy fuvarozási vállalat vállalkozási szerződést köthessen. Ebben az esetben azonban az említett vállalat főtevékenységétől (profil­jától) eltérő tevékenységről van szó, amelyet a mindenkori jogszabályok korlátozhatnak. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a GY 527. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 488. §, 514. §, valamint a VR 2. §-ában foglaltakkal. 502. sz. állásfoglalás Ha a felek megállapodása a szállítási szerződés fogalmi elemeinek megfelel, arra az R szabályai az irányadók, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás tárgya szerződéskötési kötelezettség alá esik-e. Szállítási szerződésen az R 2. §-ában foglaltakhoz képest az ott megje­lölt szocialista szervezetek között létrejött olyan szerződést kell érteni, amely szerint a szállító meghatározott terméket a kikötött későbbi idő­ben, vagy időszakban szolgáltatni, a megrendelő pedig átvenni és árát 2 A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata

Next

/
Oldalképek
Tartalom