Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

162 V. A szerződés teljesítése dönthetetlen vélelem között. A megdönthetetlen vélelemmel szemben ellenbizonyításnak nincs helye, míg a közönséges vélelem esetében egy valószínű tényállást ellenkező bizonyításig valónak kell elfogadni. A közönséges vélelem többek között a bizonyítás terhét rendezi a gazdaságosság és a célszerűség szem előtt tartásával. A termék szúrópróbaszerű megvizsgálása a már korábban kifejtettek szerint ennek a gazdaságosságnak és célszerűségnek a gyakorlati érvényesülését szolgálja, mert feleslegessé teszi minden egyes darab minőségi megvizsgálását. Nyilvánvaló, hogy a bizonyítás ily módon való rendezésének általában nem lehet célja az, hogy a szúrópróba során kifejezésre jutott eredmény megdönthetetlenül terjedjen ki az egész mennyiségre, még abban az esetben is, ha a hibásnak minősített szállítmányban hibátlan darabok vannak, vagy ellenkezőleg, ha a hibátlannak talált mennyiség jelentős számban tartalmaz hibás árudarabokat. Ha a szúrópróba eredményét megdönthetetlennek tekintenék, az egyes esetekben a népgazdaság érdekeinek sérelmét is jelentené (pl. hibás szállítmányban foglalt áruk árának leszállítása esetén a hibátlan árudarabok is árleszállítással kerülnének forgalomba, vagy fordítva, a szúrópróba kifogástalan eredményének folyamányaként a fogyasztó megkárosításával az abban található hibás árudarabok hibátlan árura megállapított áron kerülnének eladásra). Mindezekből következik tehát, hogy a szerződésben kikötött szúrópróba eredményéhez fűződő és annak alapját képező vélelem csak közönséges vélelem lehet, amivel szemben az ellenbizonyítás megengedett. A vizsgálat eredményét magára nézve sérelmesnek tartó szállító vagy megrendelő bizonyíthatja, hogy a leszállított termék összmenynyiségének minősége nem azonos a szúrópróba során megállapított minőséggel. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a szúrópróbás vizsgálatot nem kötelező szabvány, illetve szállítási alapfeltételek állapítják meg, mert annak a felek jogviszonyában való alkalmazása a közöttük létrejött — a szabványt a szerződésük tartalmává tevő, illetve a szállítási alapfeltételektől eltérést nem tartalmazó — megállapodás eredménye, s így ugyanolyan hatályú, mintha e vonatkozásban külön kikötés történt volna. A fentiek figyelembevételével a döntőbizottság a vélelmet határozathozatalának alapjául elfogadja ugyan és azzal szemben az ellenbizonyítást hivatalból általában nem rendeli el, de a feleket nem zárja el attól, hogy — megfelelő költségviselés mellett — az azzal ellentétes tényeket bizonyíthassák. Ezt a lehetőséget természetesen mindkét irányban meg kell adni, tehát ha a szúrópróba szerint történő vizsgálat eredménye alapján az egész leszállított mennyiséget minőségileg hibásnak kell tekinteni, a szállító bizonyíthatja, hogy a meg nem vizsgált árudarabok minőségileg hibátlanok voltak, ha pedig a szúrópróba eredménye alapján az egész mennyiséget hibátlannak kell tekinteni, a megrendelő bizonyíthatja, hogy egyes darabok mégsem feleltek meg a minőségi követelményeknek. Ha azonban a minősítés kötelező szabványban valószínűségszámítás