Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

V. A szerződés teljesítése 161 3. Á teljesítés módja a) A megvizsgálás 19. sz. elvi határozat Ha a szerződés vagy nem kötelező szabvány (szállítási alapfeltételek) a minőségi átvételre szúrópróbaszerű vizsgálatot ír elő, ennek eredménye szerint a szállított egész mennyiséget hibásnak, illetőleg hibátlannak kell vélelmezni. A szúrópróba szerint végzett vizsgálat eredményével szemben azonban a szállító vállalat a meg nem vizsgált mennyiség hibátlanságát, illetőleg a megrendelő a meg nem vizsgált mennyiség hibás voltát bizonyíthatja. Ha a minősítés kötelező szabványban előírt szúrópróbás vizsgálat alapján történt, ennek eredményével szemben ellenbizonyításnak nincs helye. A szúrópróba szerint történő vizsgálat lényege abban áll, hogy a termékmennyiségnek csak egy részét (bizonyos százalékát) kell megvizsgálni és ha ez hibás, illetőleg hibátlan, az egész mennyiséget hibásnak, illetőleg hibátlannak kell tekinteni. Ilyen vizsgálatot nemcsak a felek köthetnek ki, hanem egyes esetekben a szabványok, illetőleg a szállítási alapfeltételek is előírnak. A szúrópróba szerint történő vizsgálati mód előírása annak a gyakorlati felismerésnek a következménye, hogy egyes áruk természetes tulajdonsága (pl. konzervé) kizárja azt, hogy a megrendelő valamennyi árudarabot vizsgálat alá vegyen, más áruknál pedig (pl. gomboknál) a leszállított árudarabok egyenkénti megvizsgálása aránytalan időveszteséggel és költséggel járna, amelynek megtakarítása a felek anyagi érdekén felül népgazdasági érdek is. Kétségtelen azonban, hogy bár a fenti szempontok a szúrópróba szerint történő vizsgálatot indokolttá teszik, az ilyen módon végzett vizsgálat nem nyújt határozott bizonyítékot a leszállított valamennyi árudarab minőségére, hanem valószínűség alapján csupán következtetésre ad lehetőséget. Ez a vizsgálati mód tehát szükségképpen bizonytalansági tényezőt tartalmaz. A bizonytalansági tényező csakis valamennyi árudarab megvizsgálásával volna kiküszöbölhető, aminek azonban a fent részletezett szempontok általában ellentmondanak. A szerződésben kikötött valószínűségre alapított vizsgálati eljárás eredményét a döntőbizottsági gyakorlat olyképpen értékeli, hogy a mennyiség megvizsgált részének hibás, illetőleg hibátlan volta esetében vélelmezi, hogy az egész mennyiség hibás, illetőleg hibátlan. A vélelem azonban — amelynek lényege az, hogy egyes tények bebizonyítása alapján további tények is bizonyítottnak tekintendők — a jogviták eldöntése során a ténymegállapításnak nem egyedüli alapja. A joggyakorlatban is különbséget kell tenni a közönséges és a meg11 A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata