Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

V. A szerződés teljesítése 155 nyában tett jognyilatkozataiért önálló felelősséggel tartozik, kötelezettsége az ebben a megállapodásban meghatározott feltételekkel áll fenn. Ezen a felelősségen az a tény sem változtat, hogy az építtetővel szemben az elvégzett munkát — a közöttük levő szerződésnek megfelelően — csak a^költségvetésben szereplő egységáron számolhatja el. M

nthogy a konkrét ügyben a generálkivitelező magasabb ellenérték iísére kötelezte magát az alvállalkozó irányában, mint amilyen ellenértéket ő az építtetőtől követelhet, az alvállalkozó keresetének helyt kellett adni és a generálkivitelezőt az alvállalkozói szerződésben kikötött ellenérték megfizetésére kellett kötelezni. JEGYZET: a) Eredetileg közölve GY 637. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 31. §, a VR 8. §, 18. §, az Ép. A. 3. § (4) bekezdésében foglaltakkal. Csak ténylegesen elvégzett építési-szerelési munka számolható el. A felek között kultúrház felújítási munkálataira jött létre szerződés. A költségvetés szerint a homlokzat festését létraállványról kellett elvégezni. Ezzel szemben a kivitelező nem állványról végeztette el a festési munkákat — hanem a dolgozók vállalása alapján —, csak létráról. Az elszámolásban mégis az állványról való festés ellenértékét tüntette fel, amelyet az építtető törölt. A gazdasági döntőbizottság a kivitelezőnek a törölt összeg megfizetése iránti keresetét elutasította. A határozat ellen a kivitelező jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy az építési-szerelési munkát költségvetés szerint kell elszámolni. A jogorvoslati kérelem nem volt eredményes. Az építési-szerelési munka ellenértéke meghatározásának — a 44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM—ÁH számú utasítás 25—26. §-aiból is megállapíthatóan — nem egyedüli módja a költségvetés, mert ez az árak megegyezésen alapuló meghatározása esetén mellőzhető. Az elszámolásra vonatkozó rendelkezésekből [6/1968. (I. 30.) PM sz. rendelet 2., 3. §-ai stb.] és a Ptk.-nak a jogalap nélküli gazdagodásról szóló 361. §-ából azonban világosan következik, hogy olyan munka leszámlázása nem tekinthető jogosnak, amely munkát a kivitelező el sem végzett. Az előbb említett elvek és szabályok vonatkoznak a szóban levő esetre is, annak kiemelésével, hogy az el nem végzett munka ellenértékeként érvényesített számlakövetelés nem egyéb, mint olyan többletbér, amely a szabálytalan körülmények között végzett munka fokozott veszélyességét kívánja kiegyenlíteni. Minthogy egyrészt a felszámított tétel mögött tényleges munka nem áll, másrészt a kivitelező azt lényegileg a dolgozók testi épségét veszélyeztető eljárás eredményeként kívánta érvényesíteni, a sérelmezett határozat a tényállást jogilag és gazdaságilag helyesen értékelte, ennélfogva sem 1054. sz. jogeset