Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)
MK 95. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) I. a) A dolgozó kérelmére a munkáltató részéről történt felmondás hatálytalanításának (Mt. 29. §) van helye abban az esetben is, ha a határozatlan időre szóló munkaviszony felmondásának indokolása megfelel a valóságnak, de nyilvánvalóan nem szolgálhat alapul a munkaviszony megszüntetéséhez. b) A jogszerű felmondást sem méltányosságból, sem pedig olyan körülményekre tekintettel nem lehet hatálytalanítani, amelyek a munkaügyi vita keretein kívül esnek (pl. hogy nem volt célszerű a vállalat átszervezése). II. Az írásban közölt felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie [Mt. 26. § (2) bekezdés]; enélkül a dolgozó kérelmére a felmondást ugyancsak hatálytalanítani kell. E törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. III. Kétség esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az írásban közölt felmondási ok helytálló. Nincs helye olyan új felmondási okok bizonyításának, amelyek közlése a felmondásban nem történt meg. IV. A megszabott módon közölt munkáltatói felmondást is hatálytalanítani kell, ha megállapítható, hogy a munkáltató a felmondás jogát nem társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta. Ilyen eset különösen, ha a körülmények arra mutatnak, hogy a munkáltatói felmondás célja a helytálló bírálatot gyakorló, illetve közérdekű észrevételt, bejelentést előterjesztő dolgozó eltávolítása volt. La) Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése nem sorolja fel tételesen a munkáltatói felmondási okokat, a munkáltató bármely indok alapján felmondhat. A felhívott rendelkezés csupán azt mondja ki, hogy a munkáltatónak a határozatlan időre szóló munkaviszony felmondását a dolgozóval írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A gyakorlatban mindemellett egyebek között éppen a korábbi törvényi felmondási okok megszűnése folytán bizonytalanság észlelhető különösen abban a kérdésben: milyen követelményeknek kell hogy megfeleljen a munkáltató által közölt felmondás indokolása. A problémák felmerülésében az is szerepet játszik, hogy az Mt. 29. §-a a felmondás indokolásával összefüggésben csak abban az esetben rendeli el a felmondás hatálytalanítását, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, de nem tartalmaz kifejezett rendelkezést az olyan munkáltatói felmondás hatálytalanítására, amelynek indokolása más okokból kifogásolható. Az e körben felvetődő kérdések megválaszolásához a munkáltatói felmondás jogi szabályozásának céljából kell kiindulni. A törvény miniszteri indokolásának 7/c pontja kifejti: minden dolgozónak, aki már eltöltött bizonyos időt a munkáltatónál, igénye lehet arra, hogy mondják meg neki, 96