Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

miért nincs szükség a munkájára. A munkáltató bármely indok alapján felmondhat, a miniszteri indokolás fenti megállapításai azonban arra utalnak, hogy a törvény alko­tójának szándéka szerint a felmondást csak olyan tényekkel, illetve körülményekkel lehet elfogadhatóan indokolni, amelyekbó'l kitűnik, hogy a dolgozó munkájára nincs szükség. A dolgozó munkához való jogából következik ugyanis, hogy a munkáltató a dol­gozó munkaviszonyát csak akkor mondhatja fel, ha ez a munkaviszony a konkrét esetben nem tölti be megfeleló'en a rendeltetését, tehát a fenntartása akár a munkál­tató tevékenységével, akár a dolgozó személyével összefüggő' okból szükségtelenné vált. A munkáltató indokolási kötelezettségének az a célja, hogy a munkáltató számára a felmondási jogot a fentiek szerint indokolt körre lehetó'vé tegye, e körön túl pedig elzárja. A fentiekhez képest a munkáltatói felmondás indokolásának elengedhetetlen köve­telménye azoknak a tényeknek, illetve körülményeknek a megjelölése, amelyekből okszerűen következik, hogy a munkáltató rendes működése mellett a dolgozó mun­kájára a munkáltatónál a továbbiakban nincs szükség. Az elmondottakból fakad, hogy a felmondási okoknak — tényszerű valósága mel­lett —• egyúttal okszerűen alá is kell támasztania a dolgozó munkaviszonyának a mun­káltató részéről történt megszüntetését. Nem tekinthető tehát a felmondásra alapul szolgáló oknak az az egyébként tényszerűen fennálló indok, amely nyilvánvalóan nem járhat azzal a hatással, hogy a dolgozó munkájára a munkáltatónál nincs szükség. Néhány példát említve: valósága ellenére sem helytálló a munkáltató felmondásá­nak az az indokolása, hogy a dolgozó a megelőző évben többször beteg volt; ebből ugyanis nem következik, hogy a már egészséges, munkaképes és feladatait kifogásta­lanul ellátó dollgozó munkájára a munkáltatónál a továbbiakban nincs szükség. Nem fogadható el p. az általános iskola igazgatóhelyettesével közölt felmondtásnak az az indokolása sem, hogy a taitestület hirdetőtábláján felsorolt azok közöt a munka­társak között, akik a törzslaphoz szükséges erkölcsi bizonyítványt nem adták le, feltüntette az általános iskola másik igazgatóhelyettesének a nevét is, akivel nem volt kifogástalan a munkatársi kapcsolata. E valóban megtörtént s egyébként nem kifo­gásolható ténykedése ugyanis nem teszi indokolttá, hogy az iskolában betöltött mun­kaviszonyát megszüntessék. b) Az Mt. 26. §-a (3) és (4) bekezdésének szabályai, illetve az ezek alapján kibocsá­tott rendelkezések a dolgozó munkához való jogának védelmében s a méltányosság messzemenő figyelembevételével széles körben tiltják és korlátozzák, illetve megfelelő feltételekhez kötik a munkáltatói felmondást. Nem teszi azonban lehetővé a törvény­könyv az említett tiltó, illetve korlátozó szabályokba nem ütköző felmondás megtá­madását a vázolt körön kívül eső méltányossági szempontok alapján, mert ez a jog­biztonsággal nem férne össze. A jogszerű munkáltatói felmondást tehát pusztán az eset méltányosságot igénylő' körülményei alapján nem lehet hatálytalanítani. A jogbiztonság követelményeiből az is következik, hogy a felmondási ok vizsgá­lata nem jogosítja fel a munkaügyi vitát elbíráló szervet arra, hogy a munkáltató veze­97

Next

/
Oldalképek
Tartalom