Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

amikor a munkaképesség-csökkenés első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. Ha azonban a dolgozónak az újabb munkakörbe kerülésével egyidejűleg egyáltalán nincs, vagy olyan jelentéktelen a keresetvesztesége, amely miatt okszerűen nem érvényesíti igényét, később azonban egészségi állapotának romlása vagy más ok folytán számottevő kára keletkezik, az igények az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési ideje ettől a későbbi időponttól kezd el folyni. Ha pedig a dolgozónak már volt keresetvesztesége, azt azonban — annak idején — természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont orvosilag kimutatható, hogy a kár üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) vezethető vissza, a károsodás és az okozati összefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezető, vagyis olyan időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesítette igényét. Ebből következően az okozati kapcsolat megállapítását követő hat hónapon belül a jogosult akkor is érvényesítheti az igényét, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra [Mt. 5.§-ának (2) bekezdése]. Ez a kollégiumi állásfoglalás nem érinti azt a különálló kérdést, hogy a dolgozó az egyébként el nem évült járadékkövetelésének lejárt részleteit hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg milyen esetekben igényelheti, vagyis milyen alapon mentesülhet az R. 14. §-ának (1) bekezdésében meghatározott korlátozó rendelkezés alól. MK 94. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 17. számú állásfoglalásának módosítása. A munkaügyi miniszter 17/1979. (XII. 1.) MüM szám alatt rendeletet hozott a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről. E rendeletben foglaltakra tekintettel a Munkaügyi Kollégium felülvizsgálta a 17. számú állásfoglalását és azt az alábbiak szerint módosítja. A 17. számú kollégiumi állásfoglalás utolsó bekezdése helyébe a következő szövegű bekezdés lép. „A kifejtetteket a készenlét elrendelésénél is megfelelően tekintetbe kell venni, azzal azonban, hogy a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 26. §-a szerint a lakáson töltött készenlétet követően, továbbá a készenlétnek (ügyeletnek) a jogszabályban megállapított egyéb eseteiben a dolgozót pihenőidő nem illeti meg." 95