Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Abban az esetben tehát, ha a munkáltató által az átmeneti időre felkínált — a dolgozó nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő — új munkakör a korábbinál hosszabb törvényes munkaidővel jár, vagy egyéb olyan hátrányos oldala van. amely neki érdeksérelmet okoz, a dolgozó nőnek joga van arra, hogy megtagadja hozzájárulását az e munkakörbe való áthelyezéséhez. Tekintettel arra, hogy az Mt. V. 19.§-ának (4) bekezdése alapján teljesítendő áthelyezés esetén a dolgozó nőt korábbi munkakörében akkor sem lehet tovább foglalkoztatni, ha a felajánlott új munkakört nem fogadja el, nagy súlyt kell helyezni a felek kölcsönös együttműködési kötelezettségére [Mt. 2. § (4) bekezdés]. Ennek alapján a munkáltató köteles adott esetben több munkakör felajánlásával, illetve a munkakörülmények egyéb vonatkozású módosításával s a dolgozó nő terhességével, illetve anyaságával összefüggő és az egészségügyi követelményeken túlmenő körülmények figyelembevételével is messzemenő erőfeszítéseket tenni a dolgozó nő számára elfogadható új munkakör biztosítására. Természetesen, ha a dolgozó nő (terhes nő) áthelyezése közös megegyezéssel ilyen hosszabb munkaidejű munkakörbe történik, és keresete ennek ellenére nem érné el az előző átlagkeresetét, a szülést követő hatodik hónap elteltéig a korábbi átlagkeresetére ekkor is jogosult. A dolgozó nőtől pedig együttműködési kötelezettsége alapján elvárható, hogy a neki a fentiek szerint felajánlott, állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört elfogadja, ha ez körülményeire figyelemmel neki aránytalan sérelmet nem okoz. III. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló — az 1974. évi I., valamint az 1986. évi IV. törvénnyel módosított —• 1952. évi IV. törvény 51. §-ának (1) bekezdése szerint „Az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép." Ebből következik, hogy a csecsemőkorban örökbefogadott gyermek eltartása és gondozása céljára az állam, illetőleg a társadalombiztosítás által nyújtott kedvezmények és szolgáltatások az örökbefogadó anyát illetik meg. Ezért a munkaviszonyban álló és csecsemőt örökbefogadó nőt az örökbefogadás napját követően megilletik ugyanazon jogok, mint a szülő nőt, illetőleg ugyanolyan védettséget élvez (szoptatási időkedvezmény, szülési, illetőleg fizetés nélküli szabadság, felmondási tilalom stb.), mint a vér szerinti anya. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a szoptatási időkedvezmény vonatkozásában az Mt. V. 55. §-a, illetve az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 8.§-a is. Az Mt. V. 54. §-ának (1) bekezdése szerint a terhes, illetőleg szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg, és ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét a szülés várható időpontja elé essen. Ebből következik, hogy az örökbefogadó anyának járó szabadság kiszámításánál ezt a négyheti — tehát 28 napi — szabadságot a szülés előtt kiadottnak kell tekinteni. Erre az időre az örökbefogadó anyának terhességi-gyermekágyi segély nem jár. Megilleti azonban a szülési szabadság még hátralevő tartamára a terhességi-gyermekágyi segély az örökbefogadó nőt, ha örökbefogadás céljából gondozásba veszi a csecsemőt, és az örökbefogadási eljárás megindítását kéri — már az örökbefogadási 66