Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Az emb'tett átlagkereset biztosítása nélkül ugyanis a terhesség miatt szükséges áthelyezése folytán keresete az előző keresetéhez képest csökkenne, így anyagilag hátrányos helyzetbe kerülne. a) Az Mt. V. 19. §-ánakmár hivatkozott (4) bekezdésében foglalt rendelkezésből következik, hogy ha a terhes, illetőleg szülő nő áthelyezése állapotának egészségügyi szempontból megfelelő rövidebb munkaidejű munkakörbe történik, mint amilyenben terhessége előtt dolgozott, és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, akkor a korábbi átlagkeresetére a rövidebb munkaidejű foglalkoztatása ellenére is jogosult. b) Az Mt. 38. §-ának(3) bekezdése kimondja, hogy a dolgozó nő terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára nem kötelezhető. Az Mt. V. 41. §-ának (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a nőket terhességük negyedik hónapjának kezdetétől gyermekük egyéves koráig lehetőleg délelőtti műszakra kell beosztani. E rendelkezések végrehajtása számos esetben csak azzal biztosítható, hogy a munkáltató a dolgozó nőt ideiglenesen más, olyan munkakörbe helyezi át, ahol mód nyílik a nappali, illetve délelőtti műszakba való beosztására. A helyes felfogás szerint ilyen esetben is az Mt. V. 19. §-ának (4) bekezdésében szabályozott olyan ideiglenes áthelyezésről van szó, amelynek célja a terhes nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakör biztosítása. A fentiekhez képest tehát abban az esetben, ha a dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjától a szoptatás hatodik hónapjának végéig azért helyezik át más munkakörbe, hogy éjszakai műszakból nappali, illetve délutáni műszakból délelőtti műszakba nyerhessen beosztást és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, az Mt. V. 19. íjának (4) bekezdése alapján ugyancsak joga van a korábbi átlagkeresetére. //. A Munka Törvénykönyve az általános szabályozáson túlmenően számos különös rendelkezést tartalmaz a dolgozó nők védelmében, mert érdekeik fokozott gondoskodást igényelnek. A Munka Törvénykönyvének ezeket a szabályait a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának fokozott szem előtt tartásával kell alkalmazni. Gyakori eset, hogy a dolgozó nő a terhessége, illetve a szoptatás ideje alatt állapotára figyelemmel nem foglalkoztatható az általa addig betöltött munkakörben. Ilyenkor felmerült az a kérdés, áthelyezhető-e olyan más munkakörbe, amely állapotának egészségügyi szempontból megfelel ugyan, de a korábbi munkakörére megállapított munkaidőnél hosszabb törvényes munkaidővel jár. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Az idézett jogszabály (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok a dolgozó érdekében a munkaszerződés módosítását a munkáltatóra kötelezően is előírhatják. Ilyen kötelező szabályt tartalmaz az Mt. V. 19. §-ának már többször hivatkozott (4) bekezdése is. Az a körülmény azonban, hogy e rendelkezés az áthelyezést a munkáltató számára kötelezővé teszi, nem szünteti meg a dolgozó no jogát arra, hogy áthelyezése az új munkakörébe csak a munkáltatónak vele való megegyezése alapján történhet. 65