Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

az 1961. április hó 1-je után bekövetkezett sérelmekre is alkalmazni kell, kivéve azokat, amelyek tekintetében a bíróság már jogerős határozatot hozott. A 33. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás a) pontjában foglaltak szerint a munkáltató feleló'ssége szempontjából foglalkozási betegség (pl. szilikózis) esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. április 1-je előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, de csak ezt követően került beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igény elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet (Rny.) 93. §-át, hanem az Mt. 62.§-át és az Mt. V. 83.§-át kell alkalmazni. Az említett állásfoglalás indokolása kifejti, hogy a sérelem anyagilag csak akkor keletkezik, és csak akkor szolgál kártérítési kötelezettség alapjául, ha munkaképesség-csökkenést és ebből eredően keresetveszteséget okoz, amikor is a munkáltató a sérelem folytán elmaradt jövedelmet köteles megtéríteni. Az indokolás szerint továbbá a kártérítésre igényt adó sérelem akkor következik be 1961. április l-jét követően, és ennek folytán az igény elbírálásánál az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 83. §-át akkor kell alkalmazni, ha a dolgozó 1961. április 1-je után kerül a foglalkozási betegségből származó és keresetveszteséget okozó beteg-, illetőleg rokkantállományba. Ha viszont ez a helyzet 1961. április 1-je előtt következett be, a felelősség szempontjából az Rny. 93.§-a az irányadó. A gyakorlatban vitássá vált, hogy az Rny. 93. §-át vagy pedig az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 83. §-át kell-e alkalmazni abban az esetben, ha a foglalkozási betegség 1961. április 1-je előtt már fennállott ugyan és az ebből eredő munkaképesség-csökkenése alapján a dolgozó társadalombiztosítási baleseti járadékban is részesült, a betegség súlyosbodása folytán azonban csak az emh'tett időpontot követően került rokkantsági nyugállományba, és kártérítésként a nyugállományba helyezés előtti átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíja különbözetét igényli. A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 14. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből, valamint a 33. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás a) pontjában foglaltakból következően azt kell döntően figyelembe venni, hogy a dolgozónak a vagyoni károsodásban megmutatkozó sérelme mikor következett be. Ha a dolgozó a foglalkozási betegsége folytán már 1961. április 1-je előtt vagyoni károsodást szenvedett (a keresete csökkent), a kártérítés iránti igényét az Rny. 93. §ának alkalmazásával kell elbírálni akkor is, ha betegségének súlyosbodása folytán 1961. április l-jét követően válik munkaképtelenné, és kerül rokkantsági nyugállományba. Lehetséges azonban, hogy a dolgozó 1961. április 1-je előtt betegedett meg foglalkozási betegségben, s ennek következtében a munkaképessége csökkent is, keresetvesztesége azonban nem volt, mert tovább dolgozott, éspedig a korábbi bérért. Sőt az is lehetséges, hogy az összjövedelem a korábbihoz képest emelkedett is, mert a korábbi keresetén felül a foglalkozási betegsége alapján társadalombiztosítási balesetijáradékban is részesült. Minthogy ilyen esetben a dolgozó 1961. április 1-je előtt nem szenvedett vagyoni károsodást, az azon a címen támasztott kártérítési igényét, 55