Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

hogy 1961. április l-jét követően a betegsége súlyosbodása folytán munkaképtelenné vált, s rokkantsági nyugállományba került, az Mt. 62.§-ának és az Mt. V. 83 §-ának alkalmazásával kell elbírálni. MK 35. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a munkajogi anyagi felelősség alapján kártérítésre kötelezett dolgozó megtérítési követelést támaszt a dolgozótársával szemben, az ebből eredő vitát nem lehet munkaügyi vitának tekinteni. A munkaügyi vita e jellegét nem érinti az, ha az igény érvényesítése előtt vagy az eljárás folyamata alatt valamelyik fél személyében utódlás történt. Az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint másfél havi átlagkeresetével felel a kollektív szerződésben meghatározott felelős beosztású dolgozó, ha a kárt termelési, gazdálkodási vagy ellenőrzési feladatai ellátása körében okozta. Ez a rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy a felelős beosztású dolgozót anyagilag felelősségre vonják azért a kárért, amelyet a kártérítési igény érvényesítésének vétkes elmulasztásával okozott. A felelős beosztású dolgozónak a másfél havi átlagkereset erejéig terjedhető felelőssége azonban nem haladhatja meg annak a dolgozónak az anyagi felelősségét, akivel szemben a kártérítési igény érvényesítését elmulasztotta. A kártérítési igény érvényesítésének vétkes elmulasztása esetén az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló felelősségnek a felelős beosztású dolgozóval szemben való érvényesítése nem szünteti meg a kárt okozó dolgozónak a munkajogi szabályok szerint őt terhelő felelősségét, az ő felelősségére változatlanul a munkajogi felelősségi szabályok az irányadók. Ha a kárt okozó dolgozónak az anyagi felelőssége a reá vonatkozó munkajogi anyagi felelősségi szabályok szerint még fennáll, a munkáltató a kártérítési igényt vele szemben akkor is érvényesítheti, ha a kártérítési igény érvényesítését elmulasztó felelős beosztású dolgozóval szemben az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének aj pontja alapján kártérítési igényt már érvényesített. A munkáltatónak a kárt okozó dolgozóval szemben támasztott erre az igényére változatlanul a munkajogi anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések az irányadók, a munkáltató azonban a kárt okozó dolgozó által megfizetett összeg erejéig a felelős beosztású dolgozói mentesíteni köteles, a munkaügyi kollégium 21. számú állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel. Az Mt. V. 79.§-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felelős beosztású dolgozóval szembeni igény érvényesítése esetén a munkáltató általában akkor jár el helyesen, ha a mulasztást észlelve, a kárt okozó dolgozóval szemben is érvényesíti a munkajogi anyagi felelősségen alapuló igényét, feltéve, hogy az igény érvényesítésére még lehetőség van. Ha azonban a munkáltató ezzel a lehetőséggel nem él, a felelős beosztású dolgozó saját személyében megtérítési igénnyel léphet fel a kárt okozó dolgozóval szemben az esetben, ha annak a munkáltatóval szemben a felelőssége még fennáll. 56