Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

az e vizsgálaton való megjelenésre csak a munkaidőn belül van lehetőség [17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 60. § (1) bekezdés a) pontja]. A beteg dolgozó megvizsgálásához, illetőleg rendszeres kezeléséhez szükséges vizsgálat viszont nem minősül kötelező orvosi vizsgálatnak akkor sem, ha a vizsgálat lefolytatása csak a dolgozó munkaidejének terhére oldható meg. Az e címen történt távolmaradás igazolt távollétnek minősül ugyan, díjazás a mulasztott időre azonban a munkáltatótól nem jár. Meg kell említeni ehelyütt, hogyha az orvosi vizsgálat idejére a dolgozót táppénzes betegállományba helyezik (pl. a későbbi vizsgálat eredményétől függetlenül megállapítható a dolgozó keresőképtelensége), akkor a társadalombiztosítás szervétől táppénzre van igénye. MK 24. szám (Hatályon kívül helyezte az MK 73. sz. kollégiumi állásfoglalás.) MK 25. szám A dolgozó szándékosan okoz kárt a munkáltatónak (Mt. 57. §), ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). MK 26. szám A károk megelőzése érdekében a dolgozó nem tesz feltétlenül eleget ez irányú kötelezettségének (Mt. 57. §), ha a károk előidézésére alkalmas hiányosságokat jelenti. Váratlanul előálló, halasztást nem tűrő és a dolgozó anyagi erejét meg nem haladó beszerzés, valamint a kisebb munkák elvégzése a dolgozónak is kötelessége. Mindig az eset összes körülményétől függően kell elbírálni: elvárható-e a dolgozótól, hogy a vállalat érdekében a költségek előlegezése mellett intézkedjék. MK 27. szám (Hatályon kívül helyezte az MK 118. sz. állásfoglalás.) 42