Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

számú rendelettel megállapított 1/B. §-a szerint a lakáson töltött készenlétet követően, továbbá a készenlétnek (ügyeletnek) a miniszter által megállapított egyéb eseteiben a dolgozót pihenőidő nem illeti meg. MK 18. szám (Az MK 118. sz. és az MK 133. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A dolgozót a szabadság a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. Az Mt. 32. §-a, az Mt. V. 31. §-a értelmében a dolgozó — meghatározott feltételek fennállása mellett — második vagy további munkaviszonyt (másodállást, mellékfoglalkozást) létesíthet. Az Mt. 42. §-ának (1) bekezdése általában úgy rendelkezik, hogy a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenöt munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár. Ebből pedig következik, hogy a dolgozót a részére járó szabadság minden munkaviszonyában, tehát a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. A másodállása, illetve mellékfoglalkozása utáni szabadsága alapjául szolgáló munkaviszonyban töltött idők megállapításakor nemcsak az utóbbiakban, de a főállásában (első munkaviszonyában) töltött időket is figyelembe kell venni. Azonban minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni a dolgozót megillető pótszabadság mértékét, illetőleg azt, hogy a tanulmányi szabadságból mennyi időre kell a dolgozónak átlagkeresetet fizetni. Ha a dolgozót az egyes munkaviszonyokban bármilyen okból eltérő mértékű szabadság illeti meg, a dolgozó köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyában, amelyben már szabadságra nem jogosult, akkor is, ha a másik munkaviszonyában még szabadságát tölti. MK 19. szám (Az MK 118. sz. és az MK 134. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A dolgozónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőre alkalmazta. Az.Mt. V. 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkaszerződésben meg lehet állapodni abban, hogy a munkáltató a dolgozót a munkakörére megállapított teljes munkaidőnek csak egy részére alkalmazza. A munkaszerződésnek ezt a rendelkezését írásba kell foglalni. Ilyen esetben a munkabért a meghatározott részmunkaidő alapulvételével kell megállapítani. í Az Mt. 42. §-ának(l) bekezdése szerint a dolgozónak minden munkaviszonyban 36