Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

nem indítható, kivéve ha jogszabály megengedi ...", nem az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c)—f) pontjaiban említett, a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben kiszabható fegyelmi büntetések tárgyában indult munkaügyi vitákra, hanem olyan kedvezmények megadására vonatkozik (pl. a jutalom, a jutalomszabadság, vagy egyéb kedvezmények stb.), amelyeket az igazgató mérlegelési jogkörében dönthet el. Ezt az álláspontot erősíti az is, hogy ha az idézett rendelkezést korlátozó rendelkezésként kellene értékelni, úgy kizárt lenne, hogy a munkaügyi vitát elbíráló szerv a fegyelmi jogkör gyakorlója által mérlegelési jogkörben hozott fegyelmi határozattal kiszabott fegyelmi büntetést megváltoztathassa. Mindezekből következik, hogy a munkaügyi vitát elbíráló szerv az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c)—cl) pontjaiban említett fegyelmi büntetés végrehajtását — ha annak a jogszabályban megállapított feltételei fennállanak — felfüggesztheti. MK 2. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A munkaügyi bíróság a kereseti kérelem tárgyában akkor is érdemben dönthet — a Pp. 215. és 357. §-ában foglaltak figyelembevételével—, ha a dolgozó kártérítési felelősségét más jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a döntőbizottság. A munkaügyi viták intézése során ellentétes döntések keletkeztek abban a kérdésben, hogy ha a munkaügyi bíróság a dolgozó kátérítési felelősségét más jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a döntőbizottság, ilyen esetben a felelősség mértéke és a kártérítés összegszerűsége tekintetében érdemben dönthet-e, vagy pedig a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyeznie és a döntőbizottságot új eljárásra kell utasítania ? A kérdés megoldásánál mindenekelőtt arra kell figyelemmel lenni, hogy a munkaügyi bíróságot az érdemi döntés meghozatalánál nem a döntőbizottság határozatában foglalt jogi minősítés, hanem — a Pp. 215. §-a értelmében — a kereseti kérelem, illetve ellenkérelem keretei kötik. A 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 9. §-a értelmében a munkaügyi döntőbizottság eljárása kérelem alapján indul. Ennek a döntésre irányuló határozott kérelmet kell tartalmaznia. A döntőbizottság e kérelmen túl nem terjeszkedhet. Gyakran előfordul, hogy a döntőbizottság a dolgozó kártérítési felelősségét más — a dolgozóra kedvezőbb — jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a munkáltató, és ehhez képest a kártérítés összegét mérsékli. Előfordul azonban az is, hogy a döntőbizottság a kártérítési határozat jogi minősítését és összegszerűségét is helytállónak tartja, és a dolgozó kérelmét elutasítja. Az előbbi esetben a munkáltató, míg az utóbbi esetben általában a dolgozó nyújt be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz. 18