Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

át igazolatlanul nem jelenik meg, a munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti [a 6/1986. (X. 18.) ME sz. rendelet l.§-ával módosított 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 22. §-a]. E munkáltatói intézkedésnek ugyancsak fegyelmi eljárás megindítása nélkül van helye. A mulasztás utólagos kimentése esetén a munkaviszonyt helyre kell állítani. A kimentést abban az esetben kell elfogadni, ha a dolgozó igazolja, hogy rajta kívülálló, illetőleg neki fel nem róható ok akadályozta a munka felvételében. A bíróságnak körültekintően kell vizsgálnia a kimentés helytállóságát. 6. A szeszes ital fogyasztása a munkahelyen fegyelmi rétség még akkor is, ha a dolgozó attól nem került alkoholtól befolyásolt állapotba. A munkaidő' alatti italozás, illetve a munkahelyen italos állapotban való megjelenés általában olyan súlyos fegyelmi vétség, amellyel arányban áll a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása. Ha a dolgozó megtagadja, hogy az alkoholszonda vizsgálatnak alávesse magát, ez önmagában is alkalmas lehet fegyelmi felelősségre vonásra. Az ittassággal, illetve az italozással kapcsolatban kifogásolható gyakorlat, hogy sok esetben, amikor indokolt volna, nem alkalmaznak fegyelmi felelősségre vonást. Olyan esetben azonban, amikor a fegyelmi büntetést kiszabták, nyomatékos ok nélkül e körben sem lehet helye a fegyelmi büntetés enyhítésének. 7. A dolgozó adott magatartásának elbírálása során nem hagyható figyelmen kívül, hogy azzal vállalt-e ésszerű gazdasági kockázatot munkáltatója érdekében. Az ésszerű kockázatvállalás általában mentesít a felelősség alól. A munkáltatót ilyen esetekben ért esetleges hátrány esetén — a gazdálkodás teljes folyamatát áttekintve •— azt kell vizsgálni, hogy a dolgozó megtette-e mindazokat az intézkedéseket, amelyek az adott helyzetben szükségesek és elvárhatók. A felelősségre vonásnak csak az e körben észlelhető mulasztás esetén lehet helye. Nem állapítható meg azonban a felelősség a hátrányért, ha annak bekövetkezése a szükséges gondosság kifejtése mellett sem volt előre látható. 8. Fegyelmi felelősségre vonásnak nem lehet helye, amikor a dolgozó kifogásolt magatartásának jogellenességét kizáró körülmény állapítható meg. így pl. ha a dolgozó azzal tagadja meg az utasítás teljesítését, hogy a munka életének, illetve testi épségének közvetlen és súlyos veszélyeztetésével járna, és ezt bizonyítja. 9. A törvény tiltja a joggal való visszaélést, ezért a fegyelmi joggal való visszaélés is tilos. Ehhez képest a fegyelmi ítélkezés körében is érvényt kell szerezni az Mt. 2. §-a (3) bekezdése rendelkezéseinek, amelyek szerint azt. akinek a terhére a visszaélés történt emiatt hátrány nem érheti. A dolgozó védelmét kell biztosítani pl. abban az esetben, amikor megállapítható, hogy a fegyelmi felelősségre vonás a dolgozó helytálló bírálatának következményeként vagy közérdekű bejelentése miatt megtorlásként történt (1977. évi I. törvény). Az említett törvény ugyanis a bírálat intézményes érvényesülését kívánja elősegíteni, és a közérdekű bejelentő védelmét is szabályozza. E védelem biztosítása érdekében azt kell vizsgálni, hogy van-e összefüggés a bírálat vagy a közérdekű bejelentés és a dolgozó felelősségre vonása között. Ha az össze12