Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő' óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. Az óvórendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta meg, vagy az óvóintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán — ezzel okozati összefüggésben — üzemi baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy az Mt. 34.§-ának (2) bekezdésében és 36.§-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek megszegésével maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkeztében. Abban az esetben azonban, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett dolgozó mulasztotta el, a munkáltatót e dolgozónak nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében megtérítési kötelezettség nem terheli. MK 47. szám (Az MK 59. sz. és az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Annak elbírálása, hogy a nyugdíjigénylő mellékfoglalkozása alapján is jogosult-e nyugdíjra, valamint a nyugdíj folyósításának kezdő időpontja tekintetében fennálló vita eldöntése bírósági hatáskörbe tartozik. Ugyancsak bírósági hatáskörbe tartozik a korkedvezmény, valamint szakmunkáskedvezmény tekintetében fennálló jogvita is, annak kiemelésével, hogy abban a kérdésben, hogy a dolgozó által betöltött munkakör korkedvezményre jogosít-e, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének az állásfoglalása az irányadó. A nyugellátás megállapításánál a dolgozó csak a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 78.§-ában és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 51.§-ában meghatározott feltételek fennállása esetén igényelheti a mellékfoglalkozása figyelembevételét. E feltételek fennállásának vizsgálata, és ennek eredményeként annak megállapítása, hogy az igénylő mellékfoglalkozását figyelembe kell-e venni a nyugellátás megállapításánál, a nyugdíjra jogosultság kérdéséhez, ennélfogva bírósági hatáskörbe tartozik. A nyugdíj folyósításának kezdő időpontja tekintetében fennálló vita ugyancsak bírósági hatáskörbe tartozik, mert ennél a vitánál azt kell eldönteni, hogy az igénylő mely időponttól jogosult nyugellátásra. A korkedvezmény és a szakmunkáskedvezmény a megfelelő esetekben az öregségi nyugdíjra jogosultság különleges, kedvezményes feltétele, így az ezekre alapított öregségi nyugdíjigény és ennek keretében a kedvezményre jogosultság kérdése bírósági hatáskörbe tartozik ugyan, de abban a kérdésben, hogy a dolgozó által betöltött munkakör korkedvezményre jogosító munkakör-e, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság 141