Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Az Mt. V. említett rendelkezései nem tartalmazzák kimerítő felsorolását az Mt. 62. §-ában meghatározott anyagi felelősség eseteinek. A munkáltatónak az Mt. 62. §-ában meghatározott anyagi felelőssége ugyanis — az e §-hoz fűzött miniszteri indokolásból is kitűnően — kiterjed a munkaviszony keretében okozott kár minden esetére. Kivétel azonban az általános szabály alól az az eset, amikor a dolgozó a munkáltatóval szemben olyan követelést támaszt, amely a Munka Törvénykönyvének és végrehajtási rendeletének egyéb rendelkezésein alapul. Ez esetben a munkáltatónak az Mt. 62. §-án alapuló anyagi felelőssége szóba sem jöhet, még ha kártérítési vonatkozása is van a követelésnek, mert a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete a dolgozó jogait és azok érvényesítését az Mt. 62. §-ától függetlenül külön is szabályozták, így a munkáltató helytállási kötelezettsége nem az Mt. 62. §-án, hanem kifejezetten más munkajogi szabályon alapul. Minthogy a munkakönyv jogellenes visszatartásával a dolgozónak okozott kár megtérítéséről sem a Munka Törvénykönyve, sem annak végrehajtási rendelete külön szabályozást nem tartalmaz, az Mt. 62. §-án alapul a munkáltató felelőssége azért a kárért is, amelyet a dolgozónak a munkakönyv jogellenes ki nem adásával okozott. Erre egyébként az Mt. 62. §-ához fűzött miniszteri indokolás 4. pontja is utal. Ezért a munkaügyi bíróságnak ebben a kérdésben hozott határozata is fellebbezéssel támadható meg a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében. Ezzel szemben olyan esetben, amikor a dolgozónak a munkáltatóval szemben támasztott követelése nem a Munka Törvénykönyvének a munkáltató anyagi felelősségéről szóló 62. §-a rendelkezésein, hanem más munkajogi szabályon alapul, a munkaügyi bíróság határozata ellen nincs helye fellebbezésnek. Nem támadható tehát fellebbezéssel — egyebek között — az a határozat sem, amelyet a munkaügyi bíróság a munkaviszonynak a munkáltató által jogellenesen történt megszüntetésére alapított megtérítési igény tárgyában hozott, mert a dolgozónak ezt az igényét nem a munkáltató anyagi felelősségére vonatkozó — a Munka Törvénykönyvének IV. részében „Anyagi felelősség" cím alatt foglalt — jogszabályok, hanem a munkajog más szabályai — a Munka Törvénykönyvének III. részében a „Munkaviszony" című fejezetben foglalt 31. §-ának (1) bekezdése és az Mt. V. 29. §-a — alapján kell elbírálni. Egyébként a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt munkabér vagy a jogellenes elbocsátás folytán felmerült kár (Mt. V. 29. §) tekintetében a fellebbezés megengedése olyan jogilag elfogadhatatlan helyzetet teremtene, hogy bár a fegyelmi határozat vagy felmondás útján történt elbocsátás jogellenessége — a felelősség jogalapja — kérdésében nincs helye fellebbezésnek, a munkaviszony jogellenes megszüntetése által okozott joghátrány jóvátétele (reparációja) kérdésében azonban fellebbezéssel lehetne élni a munkaügyi bíróság határozata ellen. A kifejtettek szerint a Pp. 358.§-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkáltatónak az Mt. 62. §-ában, illetőleg az Mt. 83—84. §-aiban meghatározott anyagi felelőssége tárgyában hozott munkaügyi bírósági határozat ellen van helye fellebbezésnek a megyei bírósághoz, ideértve a munkakönyv ki nem adása miatt fennálló anyagi felelősséget is. 130