Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

26 ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT tartalmú egyezség jött létre, ennek a jóváhagyását azonban a közjegyző megtagadta azon az alapon, hogy az N. M.-né méltányos érdekeit sérti. Ezt követően a közjegyző az örökhagyó hagyatékát fele részben R. J.-nak, fele részben pedig N. M.-nénak adta át. A hagyatékátadó végzés ellen N. M.-né és Cs. K.-né fellebbezéssel éltek. A másodfokú bíróság a hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság a végzése indokolásában - a tényállás felderítetlenségére vonatkozó megállapítása mellett iránymutatásul előírta, hogy a megismételt eljárás során figyelemmel kell lenni a Ptk. 653. §-ára, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 85. számú állásfoglalására, amely szerint a végrendelet érvénytelenségét hivatalból nem, hanem csak az érdekelt arra való hivatkozása esetén lehet vizsgálni. Rámutatott arra, hogy mivel a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt csak az egyik törvényes örökös indított pert, és a másik törvényes örökös azt érvényesnek fogadta el, „a hagyaték {h részére a törvényes öröklés, '/2 részére pedig a végrendeleti öröklés érvényesül, és a hagyatékot eszerint kell átadni az érdekelteknek". Az újabb eljárásban N. M.-né az 1982. február 24-én bekövetkezett halála miatt már nem vett részt és a közjegyző a hagyatékba tartozó házilletőséget és az ingókat fele részben törvényes öröklés címén R. J.-nak, fele részben pedig végrendeleti öröklés címén Cs. K.-nénak adta át; míg egy külterületi szántóingatlan-illetőség vonatkozásában - az ingatlan tulajdoni helyzetének rendezéséig - a hagyatéki eljárás függőben tartását rendelte el. A hagyatékátadó végzés indokolásában a közjegyző - a megyei bíróság végzésével egyezően - utalt a végrendeleti és a törvényes öröklés szabályainak együttes érvényesülésére. A megyei bíróság végzésének indokolása és a jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. I. A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt folyamatban volt peres eljárásban igazságügyi írásszakértői véleményre alapítottan megállapított tényállás szerint az 1979. november 22-i keltezésű írásbeli magánvégrendeletnek sem a szövege, sem az aláírása nem az örökhagyó kezétől származik. E perbeli adatok alapján Cs. K.-né „végrendeleti örökös", valamint a végrendeletet tanúként aláíró két személy ellen büntetőeljárás indult. Ebben - az egyéb bizonyítékok mellett - Cs. K.-né és a végrendeleti tanúk beismerő vallomása alapján tényként volt megállapítható, hogy a végrendeletet az örökhagyó halála után Cs. K.-né rokona készítette. A végrendeletet a két tanú Cs. K.-né felkérésére írta alá, és ugyancsak az ő biztatására tettek a peres eljárásban olyan tartalmú vallomást, amely szerint a végrendelet aláírására az örökhagyó életében és kérésére került sor. A büntető ügyben eljárt bíróság Cs. K.-né és a végrendeleti tanúk bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében és polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében megállapította, és őket felfüggesztett szabadságvesztésre, továbbá pénzbüntetésre ítélte. A peres és a büntetőeljárás során feltárt - a másodfokú bíróság végzésének meghozatalakor már rendelkezésre álló - adatok szerint a hagyatéki eljárásban Cs. K.-né által felhasznált végrendeletet nem az örökhagyó készítette, az a halála után készült hamisított okirat. Ehhez képest pedig a hagyatéki eljárásban nem a végrendelet érvénytelenségére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, hanem annak kellett volna jelentőséget tulajdonítani, hogy az eljárás során bemutatott okirat végrendeletnek tekinthető-e. Téves a másodfokú bíróságnak a végzésében idevonatkozóan kifejtett, a